<!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} -->

A csodacicák szerencséje.

Hol volt, hol nem, volt egyszer egy varázsló, annak meg volt három cicája. Megöregedett a varázsló, úgy érezte talán itt a vég. Nem volt ott, hiszen varázsló is tévedhet, de azt hitte eljött, ezért így szólt cicáihoz.
Szeretném a Bűvös bájos hegy mellett lehunyni szemeimet az Örök Álomra. Oda utazom, és lehet, vissza sem jövök. Rátok hagyom ezt a házikót a tele éléskamrával, meg mindazt, amit tőlem tanultatok. Te, Bajszosmajszika, tudsz olvasni, te, Bundásbencsinos meg írni tudsz, bár írásod olyan, mint a macskakaparás. Te, Fecsiloncsika, egyikhez sem konyítasz, viszont tudsz embernyelven beszélni, bár kissé nyávogósan. Az a tanácsolom nektek, hogy tartsatok össze, segítsétek egymást mindég.
Szomorúak lettek a cicák, még egér és madárfogáshoz sem volt kedvük. Elment a varázsló, kiürült a kamra, elköltöztek az egerek, megfogyatkoztak a madarak. Így szólt hát Bajszosmajszika
Azt olvastam egy egérszagú könyvben, hogy volt egy Jancsi nevű legényke, aki a nagyvilágban megtalálta a Szerencsét. Nem tudom, hogy mi az a Szerencse, de nagyon jó dolog lehet, ha az a Jancsi hegyen, völgyön át oly sokáig kereste. Keressük meg hát mi is.
Pincsi kutyuska, vakablak, nos, hát ebben is maradtak. Elindultak hát a nagyvilágba. A közeli erdőben ráakadtak Zsiványos Miskára, aki még nem a Szerencse volt, mivel csak tolvaj maradt. Ám nem mindig lopott, csak akkor, ha volt mit. Fecsiloncsika ettől a Miskától meg tudakolta, hogy mi az a Szerencse. Miska meglepődött, mivel beszélő papagájt lopott már, de beszélő macskát még soha. Azt mondta, hogy a Szerencse a zsákjában van, nézze meg a cicus. Fecsiloncsika belebújt a zsákba, ahol nem a Szerencse volt, hanem két igen szép ékszeres doboz. Miska bekötötte a zsák száját és már vitte is a vásárba a beszélő macskát jó pénzért rossz tettel eladni.
Bajszosmajszika és Bundásbencsinos távolról óvatosan követte Miskát, meg a hátán levő zsákot. A vásárban sok nép tolongott, lökdösődött, nemigen figyeltek egymásra, de a Miska zsákjából kiszűrődő panaszszóra mégis felfigyelt egy egyenruhás ember Kardos markos Alajos, a városka rendőrkapitánya. Felfigyelt a macskahangú emberszavas zsákra, felfigyelt cipelőjére, Miskára, aki nem örvendett túlságosan jó hírnévnek. Fülön csípték Miskát, azt hitték gyerekrabló. Kiderült nem az, hanem cicarabló, de mivel a zsákból két igen szép ékszeres doboz is kikerült, amelyekre egy Csókos Amália nevű szépasszony is igényt tartott, Miskát bevitték a városi kapitányságra, annak tisztázására övé-e a két igen szép ékszeres doboz vagy Csókos Amáliáé. Fecsiloncsika közben eltűnt, de csak a sarokig, ahol Bajszosmajszika és Bundásbencsinos feltűnt.

Itt jött be a Szerencse fiaként Bajszosmajszika olvasástudománya, mert kibetűzte egy bódén Petyesbegyes Katica Halsütödéje az. Fecsiloncsika nem tudott olvasni, ezért előtte, szaglása és cicaszemei segítségével, csak az lett neki világos igen csinos és teltidomú leányzó halat süt, de a leányzó neve azonban titokban maradt. Látjátok. Nos, Ilyen nagy hátrány az olvasástudomány hiánya. Ám Fecsiloncsika sem volt minden ötlet nélkül, mert ilyen emberbeszédet nyávogott oda a halsütő szoknyásnak.

Halsütő Hölgyem. Kimondom ám,
hogy Ön itt a legszebb leány.
Pontyot, kárászt és más halat
kisüt. Nekünk abból marad-e.

Meglepődött Katica itt egy beszélő cica. Ám nem csupán halsütögető volt ő, hanem arra is volt elég sütnivalója, hogy kisüssön egy jó tervet. Így szólt Fecsiloncsikához.
Egy esetben nem sajnálom tőletek a halat. Látod azt a daliás fiatalembert, ott szemben velünk, ahol kolbász és hurka a cégér, igen, ott, ahol betűkkel áll, Kolbász Ferke Sült Disznóságai. Menj oda, mond el neki is, mondd el szépségemet, hogy felfigyeljen rá és ide nézegessen.
Ment is Fecsiloncsika, társai kíséretében, és már nyávogta is embernyelven.

Kolbászsütögető délceg Uram.
Sejtem szívének mi búja van.
Ám megsúgom én, a bölcs cica
szereti Önt odaát a Katica.

Meglepődött Ferke itt egy beszélő cica. Ám nem csupán hurka és kolbászsütögető volt ő, hanem ahhoz is volt elég vitézi bátorsága most már, hogy átnézegessen halsütögető Katicához. Tényleg. Milyen csinos ez a leány, és még halat is tud sütni, biztos van neki sütni valója is.
Katicától halat kaptak a cicák, Ferkétől kolbászt. Később, de még aznap Katica Ferkétől udvarló szép szavakat kapott, még később pár hét múlva meg jegygyűrűt. No meg hamarosan boldogságot is kapott Ferkétől, de ő is odaadta cserébe szívét, meg hűségét.
A cicák hazamentek a varázslótól kapott házikóba. Este lett mire a házhoz értek, erre számítottak, de a jó szagokra nem. Kacsasült, libasült, mindkettő még ki sem hűlt.
No és ki ült a nagyszobában kicsi gonddal se. Gazdájuk a varázsló, méghozzá a legnagyobb meglepetéssel, egy gyönyörű tündérlánnyal, azaz már tündérasszonnyal, a feleségével. A Bűvös bájos hegy mellett ugyanis kiderült a varázslónál nincs itt a vég, még hátra van neki párszáz év, viszont legényéletének vége lett, mivel a hegy lábánál, a Tölgyek Tölgye alatt megházasodott. Ez jó hír volt a cicáknak, mert mindegyiküknek jutott egy kacsa vagy libacomb, de mivel egy kacsának, meg egy libának összesen négy combja van, a negyedik combot a varázsló megosztotta ragyogó szépségű és kedves feleségével. Fecsiloncsika ezt igen helyeselte, így fejezte be felköszöntőjét.
Kedves Varázslógazdánk és Bájos Felesége. Mindig legyetek egy szív, egy szerelem, mindig osztozzatok meg egy szárnyas combokon, a többit meg adjátok nekünk, hűséges cicáitoknak. Itt a vége fussatok el véle.