Az élet szép.. . Minden nap újra ébredünk, s a nagy világba révedünk, újabb utunkra indulunk, dúdolva szép, bevált dalunk. Minden nap újra kezdjük el, ilyen az élet, menni kell! Előre nézni, s

köszönöm,hogy beléptél,ötletedet támogatom,a tagok egyeztetésével keresünk időpontot az első,de nem utoltó kártyapartis összejövetelre.

Utolsó szerelemed talán én vagyok. Hogy ki vagy Te s mit jelentesz nekem, Talán nem is tudod, de nem tudom én sem. Csak azt tudom, hogy mindig szeretni foglak, s ha sötét van és félsz, én a mél

Miért kérdezed? Tán programot szeretnél szervezni a tagoknak? Egyébként lenyírnám a füvet a kertben, ha be tudnám indítani a fűnyírót,

Szeressük egymást ameddig csak lehet, vegyen körül minket az igaz szeretet, a bajban mindig nyújtsunk segítő kezet, mely letörli arcunkról a fájó könnyeket. Ne érhesse lelkünk, szomorúság , bána

Idén működik a Surány-Felsőgöd között közlekedő komp?

KÉREK MINDEN TAGOT,HOGY SZAVAZZON,JELEZZE HA TÖBBET SZERETNE,KI MIRE KIVÁNCSI?

Sziasztok! Elnézést, hogy az oldalhoz nem illő témában írok, és ha ez sért bármilyen szabályzatot, akkor nyugodtan moderáljátok ki, vagy hagyjátok figyelmen kívül… A Szegedi Tudományegyetem végzős pszichológus hallgatója vagyok, és a segítségeteket szeretném kérni a diplomamunkámhoz. Az alábbi linken érhető el a szakdolgozatommal kapcsolatos kérdőív, amely a benyomásalkotás egyes elemeit és összefüggéseit vizsgálja. A kitöltési idő maximum 5 perc! Egy pár másodperces videofelvételt kell megtekinteni (a hölgyeknek egy férfiról, a férfiaknak egy hölgyről), és véleményt mondani, előre meghatározott kérdések mentén. http://www.kwiksurveys.com/online-survey.php?surveyID=HOINMM_59c85d22 Mindenkinek előre is nagyon-nagyon köszönöm a segítséget és boldog új évet kívánok! Anna Ui.: A fiúkat-férfiakat külön is szeretném megkérni, hogy töltsék ki, szükségem lenne mindkét nem részéről válaszokra. Nagyon köszönöm!

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy bölcselő, barátjával, egy királyságon utazott keresztül. Itt is, ott is felhangzottak ezek a szavak, hogy Haza. Egyszer egy gondolatok tudó tudóst magához intett egy bő inges, nagyokat kurjongató atyafit, hogy megkérdezte tőle. Ön szerinte mit jelent az a szó, hogy haza. Azt a földet, ahol szeretett király urunk koronája uralkodik ugrott elő a válasszal, mint megzörgetett bokorból a nyúlcipőt hirtelenjében felhúzott tapsifüles. Egy kicsit később egy kardos asszonyka válaszolt ugyanerre a kérdésre, ekképpen. A haza az a föld, amelyen a zászlóink lobognak. A mi zászlóink madaras, lenéz róla büszke sasunk. A bölcs erre e képen, vagy nem szólt semmit, de tovább kérdezősködött. Mi is az Haza. Az a föld, ahol mindannyian egy nyelven beszélünk, és talán még is megértjük egymást. Jelentette ki magabiztosan egy pápaszemes fiatalember, fején csinos szalmakalappal, hóna alatt bőrkötésű könyvvel. Talán ő is tudós lehetett. A bölcs ezúttal nem állta meg, hogy egy kicsit hangjában némi gúnnyal visszakérdezett. No és valóban úgy gondolja, hogy egy nyelven beszélünk. A fiatalember tanácstalanul meg, megvonogatta a vállát, és továbbment. Hát mi is lenne az a haza. Az a föld, ahol élünk és meghalunk vélte egy hajlott hátú ember. A közelben azonban egy kocsi bakjáról lógó bajuszú bácsi, szemlátomást kisitókájától felhevült indulatában, így szólt hangulatban, kéretlenül is odakiáltotta. Én aztán tudom mi a haza, mert én is oda megyek haza. Hát ez a Haza. Bevacsorázok a feleségemmel, gyerekekkel, azután pedig be az ágyba, aztán pedig elég volt a mai napból. Kérdezte a bölcs. No, melyik válasz volt a helyes tudakolta később kíváncsian a bölcselőktől a barátjától. Hiszen külön, külön egyik sem, de az öt válasz együtt már majdnem, olyan, mint ha majdnem ott volna az igazság közelében. Hanem, tudod, ilyen királyság, ahol öt ember kell együtt a helyes válaszhoz olyan fogalomra, amelyik lépten, nyomon felhangzik az emberek szájában, akkor az szerintem korántsem irigylésre méltó dolog. Sőt, nem méltó sok minden máshoz sem komorodott el a bölcs. A bölcs barátja, a világlátottak előkelőnek tartott mozdulatával legyintett egyet, nem vette ezt már szívére a dolgot. Korona és borona, borok, báróknak bús hona. Sokféle ez a föld, sokféle ez a királyság. Látunk mi majd még ennél rosszabbat is ebben a rosszalkodó kis világban, nagyvilágban.

A valóságunk érzékelése. Létezik-e valójában valóság. Ha igen, hogy lehet körülhatárolni azt. Amint megpróbálunk körülhatárolni valamit, máris széthasítjuk, azt elkülönítjük a valóságot a valótlantól. De vajon tényleg meg lehet ezt csinálni. Hogy állíthatjuk valamiről, hogy valótlan, amikor az emberi tudat és az emberi befogadóképesség annyira korlátolt. Honnan tudjuk, hogy az, amit valóságnak vélünk, azon kívül nincsenek-e még részei a világnak, amik ugyanúgy ott vannak. Elvégre a hangokat, az ízeket, szagokat és az érzést sem, ahogy hozzáérünk valamihez, nem látjuk, mégis tudjuk, hogy ott vannak. Egy vak ember számára nem létezik az a világ, amit lát, csak az, amit elképzel az alapján, amit hall, ízlel, szagol és tapint. Egy olyan ember, akinek működik az hét érzékszerve, vélheti tudatlannak a vakot amiatt, hogy nem látja a világot. De jogunk van-e azt tudatlannak beállítani, aki olyat érzékel a világból, amit mi nem és ő azt valóságként kezeli, de mi nem tudjuk felfogni az öt érzékszervünkkel. Minden embert nagyképűnek tartok, aki ki meri jelenteni másra, hogy valami nem létezik, csak azért, mert ő nem érzékeli. Mert nem hogy nem áll jogunkban a valóságot egyértelműen behatárolni, hanem még a képességünk sincs meg hozzá. Mindenki a valóságot, a saját valóságának érzékeli. A saját valóság pedig nem álomvilág, csak a valóságnak egy piciny szelete. A hétköznapi értelemben vett szürke, sivár, unalmas, monoton valóság nem létezik. De sajnos egyre inkább létezővé válik. Mert annyira szürkének tartjuk a valóságot, hogy elkeseredünk rajta és a végén már nem, hogy tenni nem akarunk ellene, hanem a megalkuvásunkkal mi magunk teremtjük meg a szürke valóságot. Mert a valóság az önmagában szürke. Sőt, fekete. Ürességből áll. Éppen ezért lehet bármivel kitölteni. És rajtunk áll, hogy hagyjuk-e szürkének megmaradni vagy pedig feltöltjük színekkel a világunkat.