<!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} -->

A falunak volt egy bolondja.

Hát hol volt meg hol nem volt, de azt hiszem volt egy Kettőskútkerekes Mátyást a falu bolondjának nevezték. Ezt azonban ez a Mátyás igen csak kikérte magának, hát, hogy ő a maga bolondja, és nem a falué. Talán a falu eteti, vagy itatja, vagy tartja el őt.
No, ebben aztán igaza is volt. Volt Mátyásnak háza, tehene, disznaja, libái, macskája is volt. A tehén tejelt, a disznó hízott, a libák legeltek, tették a dolguk. Hanem mit lát ez a Mátyás. A macskája, Búspofikájú Mitzikace viszi az ő szobai egerét. Nem viszi, ha nem szalad vele.
No, hát vitte is a macskát a bíróhoz. A bírónak több esze volt, mint hogy a macska ártatlanságáról prédikáljon a bolondnak. Éppen ellenkezőleg. Mátyás, és a két markos törvényszolga jelenlétében megfeddte a Mitzcikacécicát.
Azt mondta rendes macska nem lop egeret. Megértetted. Erre most bíróilag figyelmeztetetlek.
Hát Mitzcikacécica nem értette a dolgot, de annak viszont örült, hogy délután játszhatott a bíró gyerekeivel. Azok igen meg kedvelték, még májas hurkát is adtak neki, titokban.
Két nap múlva Mátyás veréblopáson érte Búspofikájú Mitzikacét. A verebek az ő ereszcsatornájában fészkeltek, így szerinte az ő verebei voltak. Megint elvitte a Mitzcikacécicát a bíróhoz, hogy a törvény őre figyelmeztesse a Mitzikacét helytelen cselekedetére.
A bíró rá is szólt a Mitzcikacecicára, szigorúan.
Hát rendes macska nem lop verebet. Megértetted. Erre bíróilag figyelmeztetlek.
Hát ezt megint nem értette Mitzikace, de most már olyan képet vágott, mintha értené. Mátyás elégedett volt. Otthagyta a Mitzcikacécicát egy délutánra a bíró gyerekeinél, hadd játszanak vele. Játszottak is azok, a Mitzcikacécica is örült, mert még kolbászvéget és puha szalonnabőrkét is kapott.
Ezt követően Mátyás néhány napig nem akadt a tolvaj nyomára, aki őt megkárosította volna. Ám eljött a szombat este, látja, hogy a fájáról lopja, eszi az almát egy zsákos ember.
Hű azt az almafás fütyülős kutyafáját kiáltotta rá Mátyás, de akkorát, hogy az embernek megakadt a torkán az alma és leesett a fáról. Mátyás megkötözte és, a zsákkal együtt, vitte a bíróhoz. Részesítse bírói figyelmeztetésben ezt a csúnya alma tolvajt.
A bíró éppen gulyáslevest kanalazott otthon. Nem szerette, ha ilyenkor zavarják. Ám mit tehetett. Beállított hozzá a bolond, a kettéharapott almával, a zsákkal, meg a tolvajjal.
Kiderült ám a zsákban egy nagy ezüstserleg van. Pont olyan, mint a templomban, de mint lehet egy zsákban ugyanolyan, ha a templomban is ugyanilyen van.
A rejtély hamar megoldódott a két serleg csak egy, mivel a tolvaj a templomból tulajdonította el az értékes tárgyat.
Itt már nem elég a figyelmeztetés, jöjjön a fegyelmezés kiáltott fel a bíró. A serleg tolvaj a börtönbe került, egy tányér gulyásleves pedig Mátyás bendőjébe, mivel a bíró megkínálta őt. Talán két tányérral is bele került volna, de kiürült a lábas.
Ezt követően Mátyásnak nem akadt semmi dolga a bíróval, jó ideig. Ezt a macskája hiányolta, mert eszébe jutott a két délután a bíró gyerekeivel, továbbá a májas hurka, meg a kolbászvég.
Volt azonban egy igen nagy kő Mátyás udvarán. Azon szokta köszörülni a kaszáját, de most az eszét köszörülte rajta. Miért ilyen nagy ez a kő. Miért van éppen ott, és nem másutt. Mindig ott volt, vagy mégsem. No, szóval így elbölcselkedett, eltűnődgetett. Nem egyedül, mert a nagy szemeket meresztő tehén is kijött az istállóból. Talán a bölcselkedésben akart segíteni a gazdájának. Vagy tehéni figyelmeztetésben akarta részesíteni, hogy még nem kapta meg a szénáját.
Akár így volt, akár úgy, Mátyás, gondolatai végén úgy gondolta elmozdítja a követ a helyéről. Nagy nehezen el is mozdította, de a kő visszakeljfeljancsizta magát. No, ez nem szép gondolta Mátyás. Azonban nem hagyta magát, sem a követ. Egy vasrúd segítségével kiebrudalta az udvarból. Ezt a kiebrudalást egy harapós eb, meg egy szekér egyik kereke bánta.
Hanem a kő helyén mi volt. Egy gödör. A gödörben mi volt. Rézláda. A rézládában mi volt. Sok-sok arany, sok-sok ékszer. Meg valami elsárgult kutyabőrön macskakaparás szerű írás. Mátyás futott a bíróhoz.
Bíró Uram. biro uram, Idéztesse törvénybe a követ, mert elrejtette az aranyakat. Figyelmeztesse.
A bíró túrós csuszát evett. Nem szerette, ha ilyenkor zavarják, mert jobban csúszik a csusza, ha nyugodt ember gyomrába utazik. Ám mit tehetett. Tudta, hogy Mátyás nyakas bolond, nem jó, ha sokáig kolompol a kolomp. No meg a mondás is eszébe jutott, bolond, aki mindent elhisz, és bolond, aki semmit sem hisz el. Fogta magát, elkísérte Mátyást, hadd lássa miféle kő, miféle arany, miféle bolondság.
Hanem szeme, szája elállt a csodálkozástól. Igaz volt, amit Mátyás mondott, színigaz. Az írásból kiderült a sok arany, meg ékszer Mátyásé, neki hagyta a kő alatt, még az ükapjának az ükapja.
Szép napok virradtak a falura. A bíró elintézte, hogy a falu tanácsa legyen Mátyás gyámja. A falu új házat épített Mátyásnak, ellátták minden jóval, amit csak szeme, szája kívánt. A kincsen meg vettek a falunak egy nagy-nagy rétet, egy nagy-nagy erdőt, meg két halastavat halakkal. A megegyezés szerint ezeket mindenki használhatta. Mátyás viszont annyival több jogot kapott, hogy büszkén nézhetett földre, vízre, égre.
Nézett is, de követelte a kincset alattomosan elrejtő kő megbüntetését. Így is történt. A bíró parancsára belevésték a kőbe, minden kő okulására.

KINCSET TITOKBAN ELREJTENI TILOS! EZT a KÖVET KUTYAMUTYAKERTES FALU BÍRÁJA FIGYELMEZTETÉSBEN RÉSZESÍTETTE.

No, fura dolog. A közmondás szerint egy bolond százat csinál, de ezúttal a megmozgatott kő mozgatott meg száz követ. A falu lakói ugyanis minden nagyobb kő alatt kincset kerestek.