Egy bizonyos amerikai pap Álma…

a hírekben világszerte egyik vallási felekezet papja az Egyesület Államokban a hírek szerint a Korán nyilvános elégetésére készül, az USA-ban 2001. szeptember 11-én történt tragikus cselekmény évfordulóján. Fel akarja hívni a világ figyelmét a muzulmán szélsőségesek terrorista tevékenységére, és ezt a módot gondolja a legalkalmasabbnak. Ezt gondolja, de aki ilyet gondol, az jobb volna, ha lemondana egy közösségben való tisztségéről, bármilyen közösségről van is szó. Szándéka nem bátorságra, hanem gyávaságra vall. Önmagát veszélybe sodorhatja, de nem kockáztathat ostobaságával más amerikai és nem amerikai életeket.
Nem vagyok barátja Amerika világcsendőrszerepének, de az amerikai népnek igen. Ám a barátság, ha őszinte, igazi, nem jelentheti a másik kritikátlan tömjénezését. A nép nagyon összetett, a populista érdekpolitikusok dicsérgethetik, a valóságban azonban tömegeinek szellemi színvonala ma még alacsony, akár az amerikai, vagy akár magyar. Az említett 2001es eseménykor írtam egy nem igen publikus verset, az Amerikáik álma is nyíltan kimondja ezt.

Ha szólnak, fanfárok butaságban akkor
egymást ölelik az öntelt professzorok,
az utcát seprő. Mind gőggel kiáltja.
Amerikaiak ártatlanok világa.
Ítélni fog Becsület népének,
a Szent Szabadság keresztnélkülivitéze.

Ó, nem. Nem erre az öntelt butaságra van szükség, hanem az események, a mögöttük levő okok, előzmények kritikus értékelésére. Ennél az eseménynél is megjegyeztem.

A két torony leomlott. Nos, ha hagyják,
ily tornyokban a világot eladják.
Ezt jól tudom, de fájdalmas a mélység
mikor pusztuló hullásra ítélték
a bűnössel a sok kisember és szolga,
ki éppen nyomta komputere gombjait
vagy fáradt szemmel a képernyőn nézegette,
a nagy fogásból mi gazdájának része,
a feleség, a gyermek, ki miben volt vétkes,
jajszót sikoltó mélységnek,a világ messzeségnek.

A terrorizmust minden becsületes embernek el kell ítélnie, hiszen a terroristák miközben elfogadható, sőt, sokszor szent célt szolgálónak gondolják ártatlanok életét követelő tetteiket hagyják, hogy őket megtévesztőik vérengző állatoknál rosszabbakká formálják. A Föld másik pontján történt megrázó terrorista cselekmény alkalmával a 2004-es Beszláni tragédiájára írtam az Álarcok-ban.

Kis álarcosok, megvadított barmok,
nektek sem jó, ha népet irt a nép nem gondolkodó.
Nagyon nem jó, ha az agyakban bomba
robbantja szét a Szív becsületét.

Nem a Szabadság katonái vagytok.
Ördögérdek nyomorszolgái vagytok csak,
az aljasítók messzi palotákban
telt poharakkal most koccintanak.

Egy paptól, aki hivatásánál fogva is köteles felelősségteljesen gondolkodni, nagyon is nagyon visszataszító más vallások szent könyvét ócsárolni, elégetni, oly módon, hogy az már más közösségek elleni uszítással egyenlő. Bizonyos vagyok benne, hogy még ha az USA-ban-prókátorvilágában akadnak is olyanok, akik ilyesmit a Szabadság-gal összeegyeztethetőnek vélnek a Korán nyilvános elégetésére a bűncselekmény jogi paragrafusát is meg lehetne találni, ha akarnák egyes ottani illetékesek.  A nem gondolkodás illetve alapvetően téves gondolkodás az illető papnál ott is megmutatkozik, hogy képtelen a vallások múltjából megfelelő következtetéseket levonni a jelenre. Talán a Biblia tanításaival nem éltek vissza, a legszörnyűbb módon, évszázadokon keresztül. Hány ártatlan emberi életbe kerültek azok az események akkoron. Az a bizonyos amerikai pap szélsőségével ma sincs egyedül, de mi volt a helyzet a múltban a vallási szélsőségekkel, amelyeket oly sokáig országok, társadalmak nem is fogtak fel szélsőségekként. Az amerikai nép többsége, szerencsére, saját jól felfogott érdekében is elítéli az említett pap szándékát, és az emberek nagyobb része is így gondolkodik, remélem a világban. Még többnek kellene azonban így gondolkodnia, rájönnie arra, hogy még ha egy ostoba vallási vezető vagy bárki más egy helyi közösségnél ilyet tervez is, mint a Korán vagy a Biblia, Mózes Könyvének, elégetése, arra nem hasonló gyalázatos szándék a méltó válasz. Ilyen szándékot, tettet egyébként sok minden motiválhat, természetesen tévedésből jó szándék is, de dicsőségvágy, személyes ambíció is, hiszen a szenzációra éhes média hamar lecsap és messze jelentőségén túl kezel az ilyen eseményeket, utóbbi szintén elítélendő, de megfelel a kapitalizmus minden határon túli profithajhászásának, amit én természetesen elítélek, de nem vagyok komponista szellemiségű.

Több becsületesen gondolkodó ember több humanista és kevesebb Anti humánus tettet hozhat. Amerikára éppen úgy vonatkozik ez, mint az egész világra, a 2001. szeptember 11-i eseményekkel kapcsolatosan is, mint ahogyan más események is.

Piros tűzszörny, omló tornyok. Egészen
más kell, több kell, hogy önmagába nézzen
az a Nagy Álom, ami Amerika álma,
sávok, csillagoknak pénzparancsvilága,
mely toronyomlás füstjében, tüzében
a saját hasznát keresgeti most is éppen,
s kisembernek jajától is profitját várja,
tornyai Tornyán, Amerikai Álmot.

Mózes és Isten és Allah is áldja Amerikát az ének
e sorával magam is egyetértek,
s hozzáteszem, őszinteség a tisztem
ne csupán áldja, és hanem egy bölcsebb

Mózes, Allah és Isten