<!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} -->

Egy Holló, Emlékiratára…

Valamikor régen az emberek azt hitték,

Hogy ha valaki meghal, egy Holló viszi át lelkét a holtak birodalmába.

De ha az emberrel az életében valami borzalmas dolog történik,

Megeshet, hogy a kínzó bánat miatt a lelke a túlvilágon sem talál nyugalmat.

És néha, nagyon ritkán a Holló visszatérhet a lélekkel,

Hogy az jóra fordíthasson mindent, ami rossz volt.

 Tehát az ördögök éjszakája.

Zenget az utca talapzatán,

A gyilkos szándékú félelem,

Gyújtsuk fel mind,

Kik ellenségeim voltak.

Hazugsággal áltatták szeretteim,

Lelki társkén halálodban osztozom.

De ha másnak adod át végszavad,

Már csak emléked mire szomjazom.

Viszlát.

Mint fáklyaként lángoló házból, végül csak egy rakás hamu maradt.

Régen azt hittem ilyen sorsra jut minden, a család a barátság az érzések.

De ma már tudom, hogy ha szeretetük kiáll minden próbát,

Két embert, aki egymásnak született, semmi sem választhat el.

Egy év múlva, egy éjjeli őr.

Azok a bizonyos hangok, kipp-kopp.

Koporsóm ajtajának túlvilágain.

Kipp-kopp, kipp-kopp, ott kopog.

Az életet adó halhatatlanság.

Kipp-kopp, kipp-kopp, ébredj.

Tested az Isten ajándéka.

Bár ma éjjel még a rosszfiúké most a terep.

 Túl sok emlék.

Rút, konok emléksorok,

Kik most ott áltok alakot öltve.

Hozzon elmúlást a második eljövetelem,

Fohászkodjon csak most az akarat.

Hogyan kell látnom bennetek.

Hogyan feditek fel haragom.

Lejárt már a régmúlt korok ideje.

Áldozatok vagyunk, mindannyian.

 Tetszik a szem.. Fa koporsóban.

Ezt nagyapámtól kaptam, öt éves koromban.

Azt mondta, csak akkor rázd fel,

Amikor rájössz, hogy meg fogsz halni.

Kígyókkal álmodtak most az istenek,

Sárkány képében imádtak.

Tested bezárta talán lélek kapuit,

Adj utat most álnok hibádnak.

De mára már egyedül maradsz.

Add nekem talán világod színeit,

Mond el mit láttál azelőtt.

Hadd láttassa velem is a valót.

Fedje fel nekem a világot.

 Csak egy gyűrűt keresek.

Ím, egyszerre ajtó koppan,

Mikor egy kéz félve dobban,

Az ajtóm csendesen.

Egy gyűrűt keresek,

Mely a sötétbe vezet.

Egy ujjpercnyi időt,

Mi felfedheti a sebeket.

Egy szép jegyűrű kell nekem,

Aranyból legyen...

Kampókkal marta húsom az álom,

Mi utat mutatott tehozzád.

Véste fogaival ereim,

De tudom, ott állsz majd,

Kezedben a megnyugvás ajándékával...

És vársz rám az utam végeztével.

Így hát,

Elindultam hozzád,

Legyen az út bármilyen nehéz is.

 Nem eshet örökké.

Hát Te meg hogy nézel ki.

Mint valami bohóc.

Hát néha.

Az voltál láthattam arcodat.

Hallottam hangod, fogtam kezed.

Mégis elrejtett az éj palástja,

Tovatűnt vágyódást hagyva hátra.

Csak egy van mire gondolhattam,

Hogy Örökké nem eshet.

Tudtam, hogy a fohász,

Meghallgattatott.

Vicces fiú egy mókás szentély ablakában.

Kőből vésték ereidbe,

Miként a fehér tündérszirmok

Áthatolnak húsodon.

Nem ereszt a megszokás,

És a véglemondás haragja.

Nincs, mi visszarántson,

Csak egy szó Nagyanyám.

Kiért eljöttem ma,

Nem kedvesed az.

Halált hozott reám.

Lelkét veszem mielőtt téged,

A megnyugvás ösvényére emellek.

Láss, és halld gyermeki hívó szavát.

 Gyorsabban.

Az ördög elképedve áll,

Érezte milyen ocsmány is a jóság.

Érezte.

Még is meg engedte ezt neked.

Add hát kezembe az utolsó percet.

Az eljövendő ajándékomat.

Hadd vegyem véredet.

 Ételt adtál ennyi év után..

 Nagyanyám vagy, mond hát.

Ist-enként csüng-e szó ajkamon.

Miért hagytál egymagam.

Hol voltál mikor neved kiáltottam.

Nagyanyám. Nagyanyám. Nagyanyám.

Mond, hol voltál.

Hát az igazi szerelem örök.

Azt mesélik, hogy a halódó korokban,

Lesz, majd ki elmeséli mi is a megbocsájtás.

Hogy a lelkek sokaságainak miként,

Adod megváltást végnapjaiknak.

Lesz, majd ki újjá építse a lerombolt álmokat.

Hogy elhozza kedvese ragaszkodását.

 Holdhajnalban bevégeztetett.

 Oly édesen csüng a csend,

Ajkaidon fehér lepelben.

Márványosan szerette azt,

Mit melengettem a kezemben.

Te voltál, mint szívdobbanás,

Egy idő mi nem volt álmodozás,

Te voltál a mécses, a melegséget adó,

Szerető gondoskodásról árulkodó.

Élete haldokló szívemnek,

Megnyugvása a remegő kezednek.

Te voltál.

Te vagy.

De már nem leszel soha enyém.

Búcsúzom és halld szavam.

Ha elszakítanak tőlünk valakit, akit szeretünk,

Úgy adhatunk neki hosszú életet, ha a szeretetünk sosem szűnik.

A házak leégnek, az emberek meghalnak,

De az igazi szeretet örökké meg marad.