<!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} -->

Egy lusta Ördög, meg az Atyafi.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagyon lusta ördög, aki még egyetlen rossz embert sem vitt le a pokolba. Az volt a szerencséje, hogy az ördögkirály is lusta volt egy kicsit, néha figyelgetni szokta, hogy ki mit, kit hoz le a kénköves, füstös, tüzes pokolbirodalmába.
Hanem ennek a lusta ördögnek, Kajlás szarvas Kelemennek, volt egy igen nagyharagosa a pokolban, Görbén szőrös János. Ez aztán beárulta a dolgot, mert az ördögök igen árulkodósak, hát az ördögkirály pedig felzavarta Kelement a Föld felszínére, hogy hozzon ebben a koszos zsákban egy embert, akinek szintén nem igen tiszta a lelke meg a lelki ismerete. Ha nem hoz, akkor hát nagy bajt hoz az ördöngös fejére.
Hát a Föld nem igazán szűkölködik gazfickókban, még ott sem, ahol majdnem mindenki szűkölködik. Talált is Kelemen rossz embert könnyen, zsákba tenni sem esett nehezére, ám a zsákot már nem szívesen cipelte.
Hát, ahogyan a pokol felé menve találkozott egy atyafiával, aki hasonló zsákot cipelt, hasonló kigömbölyödéssel az oldalán, egyből meg is kérdezte tőle.
Te is ördög vagy én is. Nem nehéz a zsákod.
Nehéz bíz a mondta az atyafi, aki nem ismerte fel az ördögben az ördögöt, tréfának vélte a dolgot. Én is egy szegény ördög vagyok csak, láthatod, még egy kis kézikocsim sincsen, hát így vihetem a hátamon ezt a disznót.
Hát az ördög azt hitte, hogy a másik is ördög, annak a zsákjában is egy gazember van, azt nevezi ő disznónak.
A zsákos atyafi betért az útszéli kocsmába, egy kis pálinkázás végett. Az ördög követte, kíváncsi volt, hogy mi is az a kocsma, meg mi az a pálinka. A két zsák az ajtó mellé került.
Hát a pálinkától mindkettőjük kedve előbb pántlikásra fordult, azután dalolásra kezdtek. Az ördög csodák csodája, vagy hát talán nem is volt akkora csoda, hiszen a pokolban is vannak tüzes, égető természetű italok jobban bírta a pálinkát. Az ember már az asztal alatt aludt a mámorító italtól, amikor az ördög még szilárdan állt a lábán, felállt, menni készült.
A kocsmáros meg kérte a pénzt az ördögtől, nem látott át a szitán annyira, hogy a koma nemes pokolbéli származását felismerje. Pénz helyett azonban csak egy kézszorítást kapott. Aki pénzt kapott, nem volt az más, mint az orvos, aki másnap a kocsmáros ujjait visszasebészkedte, az sem az ördögtől kapta azonban a pénzt, hanem a jajgató kocsmárostól.
Az ördög azonban tévedett a rossz zsákot vette a vállára, azt, amelyikben a disznó volt. Erről nem tudta, hogy a rossz zsák, igaz, később kiderült valójában a jobbik zsákot vette fel. A pokolban így kiáltott fel az ördögkirály.
Mi a csudát hoztál ide nekünk rossz ember helyett.
Hát az ördög mekegett makogott, hebegett habogott. Azzal védekezett, hogy az a disznó rossz ember disznóvá változott, ezért disznóságáért ő a felelős, nem pedig az őt szállító ördög.
Lett egy kis örvénytörvényes jogvita az esetből, mert a pokolban sok prókátor van. Ám a végén kisütötték ám, meg kell sütni a disznót, mert a sült disznó ízletesebb. Meg is sütötték, meg is ették, a legnagyobb falatokat az ördögkirály harapta ki az egykori röfögő combjából. Kiderült a disznósült állapotban igen jó, okos ördög rossz emberdisznó helyett inkább ilyen disznót hoz, ha van neki egy kis sütnivalója. A király Kajlás szarvas Kelement a Pokol Bárójává emeltette. Az őt felemelő irigy ördögök ugyan felemelés után leejtették, de nem kell megijedni csak a feje koppant nagyot a kőrdőngőspadlón.
A disznós zsák gazdája hajnalban felébredt, de igen meglepődött, amikor a zsákból kiszűrődő morgás, mummolás mammogás inkább embert sejtetett, mint disznót. Kinyitotta a zsákot hát tényleg ember volt benne.
Nos, hát a bíró elé került az ügy. A bíró nem az a fajta kicsinyes ember volt, akinek sokan csacska mesék nyomán a bírókat gondolják. Ez a bíró a zsákos embert nagylelkűen csak emberrablással, az ördög által zsákba dugottat pedig csalással és disznólopással vádolta. Ám hajlandó volt mindezt elnézni nekik, ha a pénztárcájukba néznek, utána meg az ő bő zsebére gondolnak. Okos bíró volt ám a törvénynek ez az alázatos szolgája ám, a törvényt mindig a maga oldalára állította, jobbról, balról, középről egyaránt. Volt is ám szép háza, földje, tehene, lova, birkája, telt pénzes ládája, még teltebb felesége.
No hát ez a történet igen jól végződött. Főképpen a bíró számára. Ám a rossz ember sem a pokolba került, amikor kikerült a zsákból, igaz, némi pénze bánta, de aki igazából rossz ember, az ritkán szegényedik el.
Legkevésbé járt jól az a atyafi, akinek a disznaját, valamint a nála levő pénzt is elveszítette. Egy darabig bánkódott, de nem sokáig, mert, mint ahogyan a közmondás tartja, kár a kiömlött tejbe belesírni. Fogta magát, fogott két zsákot, fogott két disznót, meg egy kézikocsit. A végén ott volt az ő haszna is, mert a zsákokat, disznókat, meg a kézikocsit egyszerűen csak eltulajdonította, hogy inkább ezt a finomabb szót használjuk a csúnyább lopás helyett.

Ti azért, akik ezt a kis mesét olvassátok, ne kövessétek sem az ördög, sem a zsákos atyafi, sem a bíró példáját. Jusson csak eszetekbe a becsületes ember eljuthat a Mennyországba, de nagyon kellemetlen, ha a Mennyország kapujában azt mondják a becstelennek.
Há te meg menj a Pokolba.
Bizony, bizony. Akkor még arra sem számíthattok, hogy az ördög szállít el oda. Kutyagolhattok a két lábatokon, és ki tudja, milyen messzire esik az Mennyország kapujától az híres, tüzes, ijesztő Pokol.