<!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} -->

Hát húsvétra egy nyuszit mondta ezt a Gyurika meg, Eszterke, meg Pannika.

Egyszer volt talán hol nem volt, volt három kisgyerek Gyurika, Esztike és Pannika.
Talán helyesebb volna, persze, esetükben a szokásos mesekezdetet kérdőjellel írni, mert ugyan hol nem volt ez a három csemete, kicsin gyerek. Mindenütt. Pincében, padláson, fészerben, tyúkólban, fa alatt, háztetőn…
no és mit szeretett volna kapni húsvétra ez a három kisgyerek.
Hát mit lehet kapni ilyenkor, mint nyuszikát.
Édesanyjuk igen csak nevetett, édesapjuk meg tréfálkozott.
Húsvéti nyuszikát szeretnétek, Hát fogjatok magatoknak. Elég nyuszi kergetőzik az erdőn, mezőn. El tudjátok kapni bármelyik nyuszit, ha egy nyúlfarknyival gyorsabban igyekeztek utána. Szépen nyávogó Karmos Sámuel, a vörös szőrű cica is szeretett volna kapni valamit, helyesebben valakit húsvétra, szerető gazdit, hogy abbahagyhassa a vándoréletet. A vándorcica életet, igen változatos ugyan, egyszer itt nyávogás, egyszer ott nyávogás, no de, egyszer meg hopp, máskor meg kopp. Meg lehet ám unni az ilyesmit, ha több a kopp, mint a hopp…
Sietett hát a három kisgyerek, ki a mezőre, de a nyuszik húsvét táján nagyon usgyifussel, úrifiak és márittsemvagyok urileánykák. Illetlenül farkuk, fenekük mutatják az utánuk igyekvő fület fogni vágyóknak.
Nem jobb a helyzet az erdőn, mezőn sem. Ott meg nagyon elbújik a nyúl, talán a róka koma settenkedése miatt.
Egy szó, mint száz, nem fogtak ők egyebet, sem hosszúfülű nyulat, sem gombfarkút, sem répaszeretőt, sem pedig salátára vágyót sem… Bánatosan indultak hazafelé.
Árokpart, patakpart, a szerencse vajon merre tart. Az bizony néha éppen oda, ahová a lógóorrú Gyurika, Eszterke, Pannika tart. Lapulevél alján mit lát a három gyerek.
Nem mást, mint a vörös szőrű kiscicát. Szépségesennnyávogó Karmos Sámuelt. Ott aludta éppen az igazi cicák szépséges egérfogó álmát. Meg is fogott álmában egyszerre három egeret, de el kellett engednie őket, mert a kisgyerekek örömujjongása felébresztette.
Húsvéti cica még a húsvéti nyúlnál is jobb jelentette ki a mindigokosnagyokos Gyurika.
A lányok egyetértettek vele. Megkérték hát a cicát, hogy legyen ő a húsvéti cicájuk húsvéti nyuszika helyett. Igaz húsvéti tojást tojnia nem kell, kifestenie sem nem kell, csak velük lakni, velük játszani kellene.
Nagyon megtetszett az ötlet Sámuelnek. Nem bábozott, de egy kicsit sem habozott, hanem beleegyezően rányávogott.
A gyerekek diadalittasan vitték őt haza. Útközben mindenkinek mondogatták és mutogatták.
Ez egy húsvéti cicuska.
Édesanyjuk, édesapjuk nevetett. Húsvétra mindhárom gyerek kapott nyulat is, de nem élőt, de nem is félős, ha nem mosolygó szemű játék nyuszit. No meg sok gyönyörű szép tojást. Ezekre a szüleik festettek szép képeket, tréfás jó tanácsokat, díszeket. Örültek a gyerekek az ajándékoknak, de a maguk találta cicusának még jobban.
Ez így is van jól. Miként versenyezhetne egy bajszos játéknyúl egy még bajszosabb és ráadásul még élőbb, sokféleképpen nyávogni, ráadásul még dorombolni is tudó cicusával.