<!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} -->

Hogy úgy is kiheverem.

Gondolataim olvasván lassan azt veszem észre,
hogy szerelemnek közületek nem mindenki örül.
Tudom, hogy fájdalmas, ha kihűl egy szerelem,
De mondogassátok magatokban. Egyszer kiheverem.

Én is voltam bánatos, nem is olyan rég,
S úgy éreztem magamban, most jött el a vég.
Örültem volna, ha síromon virágnak,
Mert úgy éreztem, nem kellek többé e világnak.

Szerettem egy lányt. Ő volt az életem.
S úgy éreztem életem, boldogan élhetem.
Ő volt nekem a minden. A tűznek lobbanása,
a virágok illata, s szívemnek dobbanása.

Ő volt a fénylő nap, mi melegét ontja,
a kristálytiszta víz, mi szomjamat oltja.
Ő volt az élelem, hogy enyhítsem éhségem,
S hűségével szemben, sosem volt kétségem.

Szívemnek ez volt, a legnagyobb vétsége,
hogy nem volt felé semmilyen aprócska kétsége.
Élvezte bizalmam mindenegyes percét,
De bennem csak egy szóval, egy világot vert szét.

Egy világot mely szívemnek legmélyében lakott,
és e világban ő is nagy szerepet játszott.
Szerelmünknek napján, neki csókot adtam,
De csókomért az élettől csak egy pofont kaptam.

Eldobott magától, mint elhasznált papirzsebkendőt,
és eldobott mindent, mit, boldog esztendőt,
Mert fellépett a színre az első párja,
és elhintette vele, hogy szereleme várja.

Azt mondják a szerelemről, hogy az első a legszebb,
Mely mindenegyes törvényt a szívedben megszeg.
A második az igazi, ki tényleg szeret téged,
Melyért, ha kell, kiontanád utolsó csepp véred.

Ő úgy érezte minden egyes törvényt most megszeg,
Nem kell neki a második. Inkább a legszebb.
De a legszebben az érzelem nemsokára kihűlt,
S két szék közül sajnos, a hideg kőre ült.

A bőség zavara elvette az eszét,
De nem érezte sajnos, ekkor még a vesztét,
Könyörögve jött hozzám, hogy megbánta, amit tett,
De szívemben a szerelemből, szánalom lett.

Kis versemet olvasván, az vegyen majd körül,
hogy közületek szerelemnek mindenki majd örül.
Nekem is fájt nagyon, e kihűlt szerelem,
De azt mondtam magamban, hogy úgyis kiheverem.