<!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} -->

Kacsatollas Kázmér és Mogyorós Makkos Matyi feleséget keresnek.

Hol volt, hol nem volt, volt valahol egy nagy hegy, annak is legtetején háromtornyos vár állott. Abban lakott a király, Kacsatollas Kázmér Ádám, még legényemberként.
Most persze nevettek vagy is mulattok furcsa nevén.
Ne nagyon vihorásszatok, nem érdemli meg Kacsatollas Kázmér Ádám ezt. Kedves, daliás legény volt ő, helyén volt az esze, a szíve, és háromtornyos vára mellett volt még vagy tizenkét kéttornyos erődítménye is itt, meg ott, és az országában sok hozzá hasonlóan erős, okos legény, no meg hegyek, völgyek, rétek, mezők, két ezüstösen csillogó vizű folyó, és nem egy kéken bámuló, halacskában bővelkedő tavacska. Az ifjú király őseinek süvege mellé, majd a királyi címerébe, hogy s mint került a kacsatoll azt nem tudom. De ám annyi bizonyos, hogy egy-egy idegen országbeli király igencsak hápogott az irigységtől, amikor hírét hallotta, hogy Kacsatollas Kázmér Ádám halban, vadban, gazdag földje milyen szép..
Először az irigységtől hápogtak, később pedig, amikor vert hadukkal hazafelé futottak a csatatérről, a hívatlan vendégségből, akkor már a szégyentől is. Hozzátenném, hogy Kacsatollas Kázmér Ádám senkit sem fenyegetett. Nem legénykedett ő, de aki országát, népét vagy őt magát bántani akarta, no, az igen csak megjárta. Legény volt a talpán Kacsatollas Kázmér Ádám király. Hanem az nem jó, ha egy király túl sokáig legény marad, mert a magányos szív, előbb de utóbb veszíthet vidámságából. Így hát feltarisznyált magát Kacsatollas Kázmér Ádám, lóra ült és elindult feleséget keresni magának.
Van úgy azonban, hogy elfogy az eleség és még sehol sincsen a feleség. Így járt Ádám is. Üres lett a tarisznya. Leült hát egy mogyoróbokor alá mogyorót szedegetni, törögetni, eszegetni meg gondolkodni. Rákoppintott kővel a legnagyobb szem mogyoróra, de abbahagyta a koppintgatást, mert kiderült lyukas a mogyoró. No, hát ez előfordul néha.
Az viszont nemigen gyakori, ami utána történt. Icipici emberke bújt ki a lyukon és mérgesen rákiabálta.

Házamon koppant a kő.
Mi a csudabuda kő.
Ilyet tenni illetlen.
Tudod mi az illem. Hát nem.

Nagyítót vett elő zsebéből a király, hogy jobban szemügyre vehesse az emberkét, majd így mentegetődzött. Ezer egy bocsánat. Nem tudtam, hogy ez ház, azt hittem csak egy mogyoró. Az én nevem Kacsatollas Kázmér Ádám.  Az én nevem meg Mogyorós Makkos Mátyás, enyhült meg a parányi emberke. Beszélgetni kezdtek és hamarosan össze is barátkoztak. Mogyorós Makkos Mátyás is legényember volt még, ezért elhatározta, hogy a királlyal tart, segítik egymást a jövendőbeli feleség keresésében, megtalálásában.
Együtt mentek tovább, azazhogy a király felült a lovára, Mátyás pedig a király zsebében utazott, mogyoróházastul. Egyszer csak oda érkeztek nagy sokára ahol Harapós Hümér király volt. Igen különös király volt, igen ritkán haragos, de pecsenyébe gyakran harapós, sapkája pedig igen tarajos. Ő tudott a legszebben kukorékolni az országában. Koronáját nem látták, azt a kincses ládája mélyén pihentette és nem mutatta meg senkinek. Három lányát viszont egyből bemutatta. Szép volt az egyik, csinos a másik, a harmadik is takaros. Mogyorós Makkos Mátyás viszont titokban kiderítette, hogy mind a három királylány szobájában össze-vissza hányva a drága holmik, oly nagy a rendetlenség, akár egy gyerek szobába, pedig még a gyerek szobába is rendet illik tartani. Elbúcsúzott hát másnap Kacsatollas Kázmér Ádám meg Harapós Hümértől és lányaitól. A vendéglátók Mogyorós Makkos Mátyást észre sem vették, így a picike emberke csak egy bájos, mulatságos egérkétől búcsúzkodott, annak farkincáját rázta meg többször is gyengéden, barátságosan. No, most jött meg még csak a messzi, pedig Hümér kastélya sem volt közel. A következő kastélyban Mulatós Eszem Márton király lakomázott, zenebonázott. Neki is volt ám három lánya. Az egyik szép, mint a rózsa, a másik tündöklő, mint a harmatos tulipán, a harmadik pedig kecses, táncos kedvű, mint szélben a margaréta. Igen gyorsan telt el a hét Mulatós Eszem Márton országában az idő, tincitanci, mulatás, vidám kutyaugatás, sütemények, pecsenye, s cicaszem nyílt kerekre.
Hanem Mogyorós Makkos Mátyás, akit észre sem vettek, könnyen kiderítette, szépek ugyan a lányok, de az nem szép, hogy mindegyik csak a saját cicomázgatásával, díszítgetésével foglakozik, fejecskéjük viszont üres, mert lusták abba ismereteket, hasznos tudnivalókat betöltögetni. A hét leteltével el is búcsúzott Kacsatollas Kázmér Ádám Mulatós Eszem Mártontól és leányaitól. Mogyorós Makkos Mátyás észrevétlen maradt a királyi udvarban, így ő csak egy kedvesen cincogó kis egérkétől búcsúzott el, annak egér pracliját rázta meg jókívánságok közepette vagy tizenkétszer. Viszont különös. Mintha ugyanezzel az egérkével találkozott volna az előző királynál is. Mi ez a cincogós nevetős varázslat.
Messzi kastély után kereshették a távolit, de ismeritek a közmondást is, Aki keres, az talál is.. Mogyorós Makkos Mátyás, nevezzük immár egyszerűen Matyinak, ezt a közmondást kissé továbbköltötte egy picit.

Aki keres, talál.
Ám néha, leeshet az áll is.

Az áll azonban most nem esett le, szépséget vártak, szépséget találtak, vadregényes tájon, de hatalmas park közepén héttornyú kastély büszkélkedett. Benne Szépen Néző Károly király volt.  Egyetlen leánya Szépen Néző Szilvia pedig nem csupán szépen nézett, de bűvösen gyönyörűen. Szavai olyan igéző kedvességgel csendültek, hogy Kacsatollas Kázmér Ádám szívét nyugtalan haranggá alakították át. Ádám szíve Szilvikéért bimbamozott attól a pillanattól fogva, hogy a királylegény ránézett a királykisasszonyra csak őt akarta feleségül.
Szerencsére Mogyorós Makkos Matyi, a kis alig látható legényke is jó hírt hozott Ádámnak Szilvike szobájában példás a rend van, Szilvike csinos fejecskéje tele van pompás ötletekkel, Szilvike, no, az Szilvike. Ő, mármint Mogyorós Makkos Mátyás, szintén beleszeretne, megkérné a kezét, de mégsem csinál ilyet, mert nem jó dolog, ha a feleség időnként kötényzsebébe tenné férjét, mogyoróházastul. Az nem igen használna a házasságnak.
Szépen Néző Szilvike is egyre epekedőbb szemmel nézte Kacsatollas Kázmér Ádámra, annak csókjaira igazán áhítozott. Amire pedig egy ilyen jószívű, bájos, fenségesen gyönyörű leány áhítoztatik, az nem marad el sokáig. Nem is maradt el sokáig. Ebben nincs is semmi meglepő. A meglepetés csak ezután jött, nem is kevés. A kedves tekintetű, nevetősarcú kisegér ugyanis megjelent Mogyorós Makkos Matyi előtt fehér blúzocskában, csinos piros szoknyácskában, ezüst cipőcskében, és elcincogott egy sor bűvös cin cint, amire kisebbedni kezdett, s hopp már nem is egér volt, hanem szépséges aprócska leányka lett belőle. Kiderült nem egér ő, hanem a varázslatos tudományú Diókirály legkisebbik leánya, Diócska Szép Sára. Most láttátok volna meg Mogyorós Makkos Matyit. Izgatottan izgett mozgott, verseket irkált a Diókirály leányához, és igen csak érte sóhajtozott, s ha csak tehette ott sürgött forgott körülötte.
Ha pedig egy ilyen helyre kis legényke, mint Matyi, valakiért ennyire sóhajtozik, az a sóhaj nem sokáig száll a légbe sikertelenül.
Nem is szállt. Egy csók után kettő, kettő után kétszer annyi, s hamarosan felvirradt a kettős lakodalomnak napja is. Szépen Néző Szilvikét Kacsatollas Kázmér Ádám vette feleségül, Diócska Szép Sárikát Mogyorós Makkos Mátyás. Matyink ez alkalomból írt versét még a Szépen író Királyi Hírlapba is kinyomtatták. Ami így hangzott.

Dó, dó, dó,
egy csók egy dió,
de, de, de,
kettő kellene.
Lám, lám, lám,
három jobb, azám.
Négy, négy, négy,
adj egy puszit még
Hát, hát, hát,
miért sajnálnád.
Hó. Hó. Hó.
Jobb, mint a mogyoró.
Hű. Hű. Hű.
Édes, és gyönyörű.

Ha verse is tovább tartott volna, mesém is tovább tartott volna.