<!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} -->

Kakukkkeltetős Ádám majma.

Sok vadász és halász szeret dicsekedni, hogy így, meg úgy, ezt lőtt, meg azt lőtt, illetve ezt is fogott, meg azt fogott. Lehet, hogy a madarászok között is gyakori az ilyen, de nem tudom. Manapság már kevés a madarász, de még, sajnos, az a nagy öröm is, amely képes volna madarat fogatni az emberrel, mert úgy felviszi az órás kedvét. Kakukkkeltetős Ádám azonban nem volt vadász, csak régiségkereskedő, jól menő üzlete volt a városban. Szobrokat, festményeket, porcelándíszeket árult, meg mindenfélét, a múlt szépségeit kereső különcöknek. Nagybátyja is különc volt. Hazajött Afrikából és hozott neki egy majmot, ajándékba. Azt mondta Ádámnak.  Jó majom ez, ha nem rosszalkodik vagy rossz. A neve Pamuki. Csak az a baj, hogy néha csökönyös, mint a szamár. Meg ezt, azt megfog a marka, és akkor nem akarja elengedni. No és vigyázz rá, mert meg is szokott szökni. A szép lányokról, van úgy, leszakítja a szoknyát, hát az is kellemetlen lehet. Egyébként aranyat ér ez a Pamuki annak, aki szereti a kutyát, mert kutyaként is tartható, de a kutya sem nem tud fára mászni, ez meg tud. Felmászni is, lemászni is. Kakukkkeltetős Ádám meg köszönte a majmot, de magában más volt az, amit gondolt, nem köszönöm. Ám szombaton eszébe jutott elviszi Pamukit sétálni az erdőbe, pórázon. Hadd lássa és érezze a kutyaságát. Hát az erdőig nem értek el, de a mezőig igen. Annak közepén volt egy körtefa, azon körte, de csak egyetlenegy. Nem vadkörte, hanem édes körte, igen szép pirospozsgás, igen nagy. Rászólt Ádám a majomra. Menj fel a fára, hozd le a körtét nekem, egy kettő. A majmoknál senki sem tud jobban fára mászni. Nyilván Pamuki is tudott, de nem akart. Mérges lett Kakukkkeltetős Ádám, talán azért is, mert megszólalt a kakukk, és mintha őt gúnyolta volna. Szidta Pamukit, rettenetesen. Arra jött egy vaddisznósörtés kalapú úr, puskával. Amikor megtudta a majom makacsságát, segített szidni Pamukit. Ám ez sem használt. Végül így szólt Ádámhoz.
Engedje meg, hogy bemutatkozzam Pekkervekekker Ferenc vagyok, kefésgyáros és a környék leghíresebb vadásza. Az ász is, amit a múltkor vadul lecsaptam a kártyázáskor, szép pénzt hozott. Mennyi minden lőttem már.  Ádám elismerően nézett az úrra, kérlelte. Nagyon örvendek, de megkérhetem egy csekélységre. Ráéheztem arra a szép körtére, lője le nekem, megfelezzük, megesszük. Ez a ronda, fáramászást megtagadó majom nem kap belőle egy falatot sem. Az úr ráállt. Fogta a puskáját, megcélozta a körtét, eldördült a puska, a mező szélére lepuffant egy vadkacsa. Megtalálták, a vadász úr pedig rögtön feltalálta magát.
Arra gondoltam, hogy egy vadkacsa többet ér egy körténél. Megsütjük, megesszük. Ennek a makacs majomnak egy kacsacombnyit sem adunk belőle. Most lelövöm a körtét is.
Lőtt is ez a Pekkervekekker Ferenc, recsegett is a fán valami, le is esett, de nem a körte, hanem hosszú, száraz ág. A híres vadász azonban könnyedén feltalálta megint magát.
Arra gondoltam, hogy a vadkacsa sütéséhez tüzet kell raknunk. Ezért lőttem egy kis száraz fát is. Most jön a körte. Lőtt is az úr, de a körte nem esett le. Ám egy nyurga suhanc futott feléjük, tarisznyájából nagy hal feje kandikált ki, víz után áhítozón. A gyerek nyilván azt hitte, hogy bajba jutottak az urak, segítséget hívnak a lövöldözéssel.  Pekkervekekker Ferenc megint feltalálta magát. Arra gondoltam, hogy minek pazaroljam a drága töltényt egy szem körtére, hívok valakit, aki felmegy érte, lehozza. Nosza, fiam, fordult a suhanchoz hozd már le azt a körtét, akkor kapsz a sült vadkacsából, persze, te is adsz a halból, mert megsütjük azt is. Ez a szamár, fára mászni nem hajlandó majom, nem kap majd sem körtét, sem kacsát, sem halat. A gyerek lehozta a körtét, rátették egy lapulevélre, eltették pecsenye utánra, egy bokor mellé. A vadkacsát megkopasztották, a halat megpucolták, mindkettőt nyársra húzták, figyelték, hogy mint sül. A majomra elfelejtettek figyelni, de a majom nem felejtette el, hogy hol van a körte, észrevétlenül megette. Kisült a vadkacsa, Ádám keresgélte a körtét is. Nem találta. Ferenc, a híres vadász, meg a suhanc, Pálpusztaisajtos Péter szintén a bokorhoz ment, segítette a körtekeresgélést. Közben a majom a nyársra szúrt sült kacsához lopakodott, felvitte a fára, ott ette. Mindhárman mérgesek lettek. Pekkervekekker Ferenc felajánlotta, hogy lelövi a majmot, ilyen állatot még úgysem lőtt, mivel nem honos e tájon. Kakukkkeltetős Ádám azonban, kelletlenül bár, de nem egyezett bele. Ez félbolond nagybátyám ajándéka, ha megtudja a majom golyó általi halálát, akkor kigolyózhat a végrendeletéből. Három gyára és ezer hold földje van, jobb, ha idő előtt nem hantoltatjuk el ezt az engedetlen majmot. No és a múltkor nem majmot hozott ajándékba, hanem igen szép, régi festményt. Megették a halat, utána megpróbálták lecsalogatni a fáról Pamukit, de az most meg lejönni nem akart. Ádám így szólt Ferenchez. Menjünk a mező szélére, onnan is szemmel tarthatjuk a pokolfajzat majmot. Nagyon hálás volnék, ha megtanítanál puskával lőni. Eljárnék ide-oda, lőnék nyulat, fácánt, őzet, szarvast. A puska Pétert, a suhancot is nagyon érdekelte. Elértek a mező széléhez, de akkor megint baj történt a majom miatt. A mezőn ugyanis megjelent két igen szép leány, jó barátnők, kart karba öltve, Csinoscsibei Cecília, meg Tiszadunásfás Klára. A két lány megtetszett a fáról lenézegető Pamukinak, lemászott, a lányok után szaladt, és hirtelen mozdulattal mindkettőről letépte a ruha nagyobb részét. Ez a félpucérkodást még jobban kiemelte a lányok gyönyörű alakját, ám azok éktelen visításba kezdtek. Ádám és Ferenc a segítségükre rohant, mire a majom is rohant, de ő a fára, vissza. Közben Pálpusztaisajtos Péter, a suhanc, nem tudott ellenállni az ördög csábításának, fogta az ott maradt puskát, és belelőtt abba a kidobott ládafélébe, ami az egyik bokorban sötétlett. Arra nem gondolt Péter, hogy az ördög is mellette lehet, de, úgy látszik, ott volt a láda mellett, kiugrott, elfutott. A puskagolyó valóban eltalálta a ládát, de ezt a láda nem vette rossznéven, mert a sérült résen még egy gyönyörű arany nyakláncot is kipottyantott az ügyes célzónak.
Kiderült óriási jutalom üti a markát annak, aki a ládában levő kincseket megtalálja, mert Makarónilerónis Márton gróf családjának háromszáz éve gyűjtögetett családi ékszerei. Öten voltak a jutalomra, de így is mindegyikük jól járt. A sok pénzen kívül Áron megkapta Klárát, Ferenc Cecíliát feleségnek. Pálpusztaisajtos Péternek a méltóságos úr a pénzen kívül kétcsövű vadászpuskát ajándékozott. A puskával Péter sem puskázta el további szerencséjét, de erről majd máskor, mert ennyi szerencse elég egy mesébe ebben a sokaknak oly kevéssé szerencsés világunkban.