<!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} -->

Három csavargó az erdőben álmodott.

Hol volt, hol nem volt, nyár is volt. Az erdőben egy fa alatt három csavargó szundikált.
Amikor felébredtek, nem vették észre, hogy tőlük kissé távolabb két vadász pihen a fák között, a füvön. Így szólt az egyik csavargó társaihoz.
Hát képzeljétek el, álmomban hatalmas bőrzacskót találtam, telis, tele arannyal.
A másik nem álmodott ugyan semmit, de azért sokallott, hogy egy teli erszény aranyat talált a másik, még ha álombeli is. Felkiáltott.
Hű az árgyélusát, de érdekes. Én is ezt álmodtam, de úgy folytatódott a dolog, hogy megfelezted velem az aranyakat. Vigyázzunk, csak vigyázunk. Bűvös álom lehetett ez.
A harmadik csavargó szeme tágra kerekült, de azután belekezdett egy kis színjátékba, lódításba ő is.
Hű azt a mindenséges mindenit. Varázsló játszik velünk, vagy mi a szősz. Én is ugyanezt álmodtam, de mindezt még tovább is álmodva. Mindkettőtöket gyötörte a lelkiismeret, hogy nekem nem adtatok az aranyakból hát elosztottuk hármunk között becsületesen. Egy jó tündér segített bennünket ebben, és abbahagytuk ezt a céltalan csavargást, házat vettünk, lett szép feleségünk, gyermekeink, disznóink, libáink meg minden, ami kell.
Elálmodozott ezen a három csavargó, de jó lenne, ha mindez igaz lenne. Nem voltak makulátlan lelkek, de tényleg unták már a sok kóborlást, rossz csínyeket,
aprócska lopásokat, nélkülözést, az egész csavargóéletet.
A két vadász mindezt hallotta a fák mögül. Nem voltak közönséges vadászok, az egyikük királyfi volt, a másik, dúsgazdag gróf volt, ő pedig a barátja. Így szólt a királyfi társához,
Megtréfálom ezeket a fickókat. Maradjunk észrevétlenek számukra. Ha jól sül el a tréfa, nem fogják megbánni. Már pedig nem másoktól, tőlük függ, hogy mi történik majd...
Kerülőösvényen megelőzték a csavargókat és a királyfi az erdei út közepére dobta aranyakkal telt piros bőrerszényét. Azután ismét a csavargók háta mögé osontak. Kíváncsian figyelték mi fog történi. A csavargók, persze, rögvest észrevették a piros erszényt az út közepén.
Az első csavargó, aki valóban álmodott az aranyakról, felkiáltott.
Hű az árgyélus mi csodáját, micsoda csoda ez. Varázslat. Varázslat ez. Itt van az álmom, amit álmodtam. Itt van a bőrerszény.
Reszkető kézzel nyitotta ki, hát tényleg tele volt aranyakkal. A másik csavargó felbődült.
Ha a te álmod igaz lett, igaznak kell lennie az enyémnek is. Ide a fele pénzt.
A harmadik csavargó csendesen megszólalt, és azt mondta.
Bevallom, én füllentettem, nem álmodtam semmit. Mégis úgy volna rendes dolog, ha elosztanánk a pénzt, valójában együtt találtuk. Együtt csavarogtunk a világban és közben segítettük egymást, ha olykor nem is a jóban. Most pedig segítsük egymást a jó útra térésben. Ez válik mindhármunk hasznára majd. Olyan okos ötlet ez, hogy a kakukk is rákakukkolna.
Hátuk mögött hirtelen megszólalt a kakukk. Nem tudták, hogy a királyfi kakukkolt. Mindhárom csavargó szíve nagyot dobbant, úgy érezték mintha a becsület varázsa kerítette volna őket hatalmába. Leültek az út szélére és nekiálltak, hogy elosszák az aranyakat. Az erszény gazdájára úgysem találnának rá ebben az irdatlan nagyerdőben.
A fák közül ekkor előlépett a két vadász, kezükben puskával. Az egyik vadász, vagyis a királyfi, szigorúan rá szólt a csavargókra.
No, csak, no, csak. Miként került hozzátok az én erszényem.
A csavargók ijedten ugrottak fel. Bizonygatták, hogy az erszényt most találták az úton. Azt hitték,, sohasem találnák meg igazi gazdáját, hiszen egy erszény aranyat sok mindenki sajátjának vallaná. Elmondták azt is, hogy az aranyakat el akarták osztani egymás között. A sárga csikók segítségével le akartak térni a kis csibészségek és görbeségek ösvényéről a helyes útra, nem akarnak már ők rosszemberek, lenni.  Visszarakták bele az aranyakat és átnyújtották az erszényt.
A királyfi tudta, hogy igazat mondanak, hiszen társával együtt hallotta előbbi beszélgetéseik. Nevetett és így szólt.
Talán mi segíthetünk nektek a jó útra térésben... Ha nem vagytok nagyon igényesek, akkor szívesen vendégül látlak benneteket szerény hajlékomban néhány napra. Ott majd megbeszéljük a dolgot. Gyertek velünk.
A három csavargó reménykedő szívvel ment velük. Sejtették, nem lehet közönséges vadász az, akinek ennyi arany fickándozik az erszényében. Mégis majdnem hanyatt estek a csodálkozástól, amikor kiderült, hogy a szerény hajlék az egy hatalmas palota, az egyik vadász királyfi, a másik pedig, a barátja, dúsgazdag gróf.
A jószívű királyfi mindegyiken segített. Taníttatta őket, egyikből kertész lett, a másikból szakács, a harmadikból solymász. Idővel mindhármuknak lett háza, kertje, szép felesége... Hetente találkoztak, segítették egymást ügyes bajos dolgaikban. Gyermekeik születtek, és azoknak később gyakran mesélgettek erdőkről, mezőkről, falvakról, városokról, hosszú kóborlásaik színtereiről. Mindenütt jó, de legjobb otthon, ahogy tartja a közmondás, de ők ennél többet tapasztaltak meg saját bőrükön, nem mindenütt jó, ha sok helyen jó is, de a legfontosabb, legértékesebb, legjobb mégis a békés otthon, a családi szeretet.