<!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} -->

Milyen csillag  is játszik velem.

A fák kérgében örvénylő. Kék madárhad
szállt el, szerelmesen villogó a szárnyakkal,
és mélybe hullt, és mélyből jövő a fényben
minden könnyes kút álmú szemében.

Kutak szemében, s túlfáradt szememben
oly elhaló minden. Amit szerettem
mind mi mélybe hull, és mélyből jön a fényben
a volt emlék kihűlt éjfeketéjében.

Álom kutak, dús zölden mohos bánatában.
Bohóckodik az illat. Csendes vasárnapjában.
Virág dől át álmon és kerítésen.
Szépség fürdik habos felhőmesében,

S elmúlik minden panaszszó csillag ujja
ajkunkhoz ér és csitítja újra s újra,
s az ég ragyogja felhős, fehér szépség
idők, utak elképzelt messzeségét.

Ráhajtom fejem titkok mellkasára,
de beteg sóhaj súgja bent, hogy hiába,
mert zár kattanhat, s lehet kéz kilincsen,
titok marad, a van, titok a nincsen,

S az is titok csillagcsillogó ujja
miért csitít, miért ér az ajkunkhoz újra,
s miért játszik e csillag nappal és éjjel
fehérrel éppúgy, mint feketeséggel.

Egy zongora szól. Lépcsők elszaladnak.
Törpe bámul, piros sapkásan az ablak
négyszögletében a Csizmás Kandúr ásít,
s mert óriásra gondol, ő is óriásit gondol.

A felhabzó fehér felhőmesében
csillagtitok. Csillag játszik, a fényben
fémesen villan múltba át madárhadában,
s ring kútszemekben halk, homályos bánatában.

Szememben is könny. Kezem a kilincsen.
Nyílik az ajtó. Rámköszönek a Nincsek.
Elmondhatom, majd ha a tél előtti őszben
a Nincsennel teáztam, közben elidőztem,

S hiába. Később a lépcsők elszaladtak,
s habár mosolygott, bezárult az ablak.
A törpe eltűnt, s úgy elvitte titkát
miként fején a bámész, piros sipkáját.

S titok maradt a Titok, s vele minden
kinyithatatlan ajtó, melynek zárja nincsen,

 A Nagy Varázsló sem mondta, még ment el
milyen csillag is játszik el életemmel.