<!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} -->

Napfényedben a szerelem íze…

Egy résre nyitott ajtó,
amelyen a napfény íze
mely egy mozdulatlan, alvó íze,
merev hídként betér fénye.
Pedig valójában,
ha egy foton áradat,
amely úgy jár a szobában,
hogy mozdulatlan marad.
De tompa, lassú szemünk
ebből mit sem észlel.
Hiába képezünk,
hogy mily isteni ésszel
áldott meg minket a Sors,
Jahve, Isten, vagy Allah,
Visnu, s talán a sor
a végtelenbe talán ballag.
Minden elme mélyén
más, más isten kereng,
mikor az Én elméjén
a misztikumba mereng.
Egy betévedt fénysugár,
mint sors küldte rorshachteszt.
Ha a könyvespolc kopár,
hát jobb híján olvasd ezt.
Hiszen ki tudja, mi vár
ebben az álomvilág könyvben,
hol a világ messze száll,
s mint illó árnykép röppen.
Elszakad a való fonál,
s a szökött gyöngyszemekben
tengernyi világ rezzen,
s mind a többinél szebben.
E fiktív rengetegekben,
átlényegült lényedben
a belső, lelki élet
olyan útjára téved,
ahol állomodban nem érted
és talán nem is érdekel,
hogy lelked szerteszéled,
vagy egy cél vezérel el téged
az utad végéig.
Erre talán azt feleled,
ha eljárod végig
az eltáncolt életed,.
S meglehet, hogy tévhites,
hogy ez a botló pár láb
talán úgy táncolsz,
ahogy a világ dalol.
Hisz minden percben átvág
a vágytól
feltüzelt kés valahol
a dohos életbiudvásan
egy neki tetsző résztét.
S a felvillanó kését
nem látod, csak érzed.
S te szabdalt tested nézed
sápadtan, s nem érted,
hogy mi játszik így veled.
Némán elviseled,
hisz nem is tehetsz mást,
mint szó nélkül lenyeled
a jó, s rossz sorscsapást.
S csak az újabb kikelet
vidám fényére vársz,
s a tortából egy szelet
édes ízre vágysz.