<!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} -->

Reklámízlés, ízléstelenségének világa.

Az utóbbi hetekben nagyon gyakran jelent meg az egy bizonyos televíziós csatornán két fiatalember, akik jópofáknak tartják őket, hát tartsák, én a szóösszetételből a jó-t törölném, és mással helyettesíteném és kinyilvánították, az internet előtti világban egymás anyját is eladták volna egy ilyen világhálózati kapcsolatért. Az említett reklámjelenet készítőinek, közreadóinak valószínűleg az a véleménye a profit az első, érte fel kell áldozni jó ízlést, morált, mindent. A reklámbejátszás egyébként, még ha tréfás komolyan hangzik is el, sok mindenre köp, még a Tízparancsolat egyik pontjára is, ami ha kicsit elgondolkodunk rajta a jelenlegi társadalmi rendben rendszerben különösen paradox. Többször gondolkodtam már arról, persze, hiába, mivel korunkban a legfőbb érték a Profit, és az ember pedig csak ennek a szolgája, hogy a filmek szétszabdalása reklámokkal ízléstelen és bosszantó. Az illetékesek azonban az értelmes javaslatokra bámulnak, mint a borjú.... Nem akarom ideírni a szólásmondásban levő szót, de...  éppen úgy vannak vele is… Elismerem, hogy értelmes reklámokra bizonyos határok között szükség van, de nem mindegy az, hogy hol, milyen tartalommal és formában. Ráadásul a reklámokat végső soron a vásárlóval fizettetik meg a cégek, még ha csak közvetve is, az árakba építetten, sőt, bizonyos esetekben ez a fizetés közvetlenül közpénzből történik. Az a papírtenger, amellyel az erőszakosan reklámozók elárasztják az országot, még azzal is költséget, pazarlást generál, hogy szétdobált hulladékként is megjelenik. Vonatkozik ez a mai politikai reklámokra is, amelyekre bizonyos keretek között szintén szükség van, de hol voltak az utóbbi, több mint két évtizedben az ésszerű keretek. Úgy látszik, hogy nagyon kevesen érzik nevetségesnek a politikai vezérek és alvezérek sokszor többméteres fizimiskáját a házfalakon. Az, hogy kevesen érzik így, nagyon is szomorú. Tudom, hogy a világban is ez a divat, de feltétlenül majmolni kell a Ny ugatott Magyarországon minden csacska világdivatot. Ettől, a falra kiaggatott, felragasztott óriásplakátoktól lesz a magyar választó jobban értesült, jobb ítélőképességű választó.
Persze, minderre rögtön jön a megszokott nyávogás ez az emberek szabad választása ez egy szabad ország... Nekem hiába bár merőben más a véleményem az ország szabad, ahol az emberek szabadon gondolkodhatnak, és fejezhetik ki gondolataikat, de ahol a cselekvésekben csak az megengedett, szabad, ami a lakosság többsége, az ország érdekét szolgálja.
Tudom, hogy ma sehol sincsen ilyen ország, de azért ezt, azt itt-ott értelmesebben lehetne áttekinteni, rendezni, intézni, megkövetelni...