<!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} -->

Talán hiszékeny az ember..

Akár hiszitek, akár nem, a rengeteg hiszékeny ember él közös kisvilágban, nagyvilágban volt egy még náluk is hiszékenyebb. Még a nevében is az volt, mert úgy hívták Hiszipiszti Pisti.
Hiszipiszti Pista amellett, hogy hiszékeny volt, erős legény is volt, de csúnya, mint az ördög. Széptevését a falubeli lányok ezért mérsékelt lelkesedéssel fogadták, a legények viszont inkább csak a hiszékenységét használták ki, belekötni nem mertek, mert azt, aki belekötött, azt lepedőben vitték haza.  Amikor új király ült az ország trónjára, Első Kerekenkimondós Károly, a koronás fő kerekperec kijelentette. Az én királyságom alatt gyakran fő majd tyúk a fazekakban. Megláthatjátok. Az udvari bolond ugyan kikottyantotta. Igaz is lesz, de másféleképpen, mint a jámbor lelkek gondolják. A királyi konyhán fog főni tyúk a fazekakban, de abból a tyúkból nem eszik majd a köznép. Ám sokan megörültek, elhitték, hogy számíthatnak a jómód ezen ízletes szájba valójára, de senki sem hitte annyira és olyan sokáig, mint Hiszipiszti Pisti. Egyelőre nem telt neki tyúkra. Később nemcsak egyelőre, hanem kettő előre, három előre, meg utána sem telt neki, de azért a kondér a tyúkleveshez mindig ott volt készenlétben, csak hát ahhoz nem elég a kondér önmagában. Teletek múlódtak az idők, Első Kerekenkimondós Károly tovább öregedett, végül eltávoztatták az árnyékvilágból. Utóda a trónon, Első Nyíltanbevallomén Benedek, kijelentette. Az én királyságom alatt majd földet osztok szét vitéz szolga híveim között. Termelhetnek káposztát, répát, retket, amit akarnak. Megláthatjátok. Az udvari bolondot az új királynál új udvari bolond váltotta fel, ami természetes, az meg kikottyantotta. Hehehe. Igaz lesz. A király nem vitéz szolga híveinek ad majd földet, hanem közöttük oszt szét valamicskét. No és kérdés, hogy kit neveznek majd vitéznek... Ettől függetlenül mindenki termelhet káposztát, répát, retket, ha befizeti az adót, nem tilos. A hiszékeny közemberek nagy számban álltak be a király seregébe. A trónon ülő segítségükkel hatalmas területeket hódított meg, de földet igen kevesek kaptak közülük, azok a kevesek is igen keveset. A többi vitézkedőnek az udvari bolond tartott földosztást a vár előtt, tréfás okos mondásozása közepette, ott mindenki kapott földet, de csak egy kis rongyból készült zacskóban. Ám Hiszipiszti Pisti, akinek a királyi seregben, amíg vitézkedett, az ellenség vitézkedője levágta a bal fülét igaz, Hiszipiszti Pisti utána a füllevágó fejét vágta le csak tervezte tovább a megígért földön a képzeletbeli káposztatermelést, rendületlenül. Hanem azért, ha földet nem is kapott, csak hozott haza Pisti valamit a háborúból egy macskát. Kedves fekete cica volt, fehér folttal az orránál, meg a mellén. Igen megszerette. Egy napon azonban a cica, nem tudni miért, de kifutott a kertkapun. Pisti utána ment, hol lehet. Kérdezgette azt a kapáló embert, akinek nagy bajusza volt, magas homloka, meg okos embert sejtető kucsmája. Az ember gúnyosan válaszolt neki.
Ha hiszed, ha nem, a macskád azt mondta nekem, hogy elmegy Ázsiába, a kínai császárhoz. Hozzátette menj utána, ott nagy szerencse vár rád. Kicsit kételkedett ebben Hiszipiszti Pisti, mert még nem látott beszélő macskát, de az után végiggondolta, hogy mennyi minden más csodadolgot sem látott, amire az állítják, hogy van. Feltarisznyált, elindult Ázsiába. Sokáig tartott az út, meg igen kalandos is volt, néhány rablót például úgy megvert, hogy azoknak lesántulás miatt át kellett térniük rablásról a tolvajlásra. Máskor meg őt hitte valaki rablónak csúnyácska ábrázatáról, fekete szakálláról, és úgy megijedt tőle, hogy elvágtatott, de közben leejtett egy arannyal és gyémántokkal teli zsákocskát. Becsületes ember lévén Pisti elvitte a zsákocskát a bíróhoz, járjon el a törvény szerint. A bíró is becsületes volt, de csak annyira, amennyire azon a tájon a becsületszokásos volt, ezért így olvasta ki döntését.

Egy neked, és kettő nekem,
bíró vagyok, megtehetem.
Egy neked, és három nekem,
nehogy végül károm is legyen.
Egy neked, beérem néggyel,
de csak ha te némán mégy el.
Egy neked, én kapok ötöt,
azon veszek érett egy nagytököt.
Egy neked, nekem hat elég,
szóbeszédnek vedd elejét,
ha nem tartod lepcses szádat,
rád vágatok ám néhányszázat.
Tökfej. Jó, ha észbe tartod,
hogy én ezt meg azt megtehetek.
Törvény résén nehogy beless.
Amit tettünk az becsületes.

Kicsit különösnek tartotta Hiszipiszti Pisti az osztozkodást, amivel ugyan ő is jól járt, de a bíró sokkal jobban. Ám a bíró, az bíró, neki kell tudnia a törvényt. Kínában Hiszipiszti Pisti nem jutott ugyan be a császár udvarába, de az udvar előtti téren találkozott egy igen szép ferdeszemű leánnyal, aki megtetszett neki, attól kérdezősködött lehetséges-e a lehetetlen.
A leány egy kínai mandarin, vagyis előkelő tisztviselő leánya volt. A leánynak is megtetszett Hiszipiszti Pisti szakálla, meg jámbor tekintete. Meghívta hát a házukba, ahol a mandarinnak, aki előkelő volt ugyan, de nem gazdag, megtetszettek Pisti aranyai és gyémántjai, amelyeket, mint Pisti elmondta, bírói becsületességgel szerzett. A mandarin is ferdeszemű volt, hiszen kínai, de nem nézett ferde szemmel az aranyakra és gyémántokra. A lakodalom után Hiszipiszti Pisti tovább hitte, hogy a macskáját a kínai császár udvarában kellene keresnie, hiszen azt üzente a cicus. Felesége és a palotaőrök azonban erről a keresgélésről lebeszélték, viszont kapott egy szép perzsa macskát, kárpótlásul. Minden jó, ha a vége jó, gondoljátok. Helyes. Ne is gondoljatok arra a sok becsapott emberre Pisti hazájában. Aki másokra is gondol, nem csak saját magára, az a végén nagyon szomorú lesz. Hát itt a vége.