Szeretettel köszöntelek a SURÁNY közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
SURÁNYI BARÁTOK KÖRE-a sziget nekünk egy közösség vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a SURÁNY közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
SURÁNYI BARÁTOK KÖRE-a sziget nekünk egy közösség vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a SURÁNY közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
SURÁNYI BARÁTOK KÖRE-a sziget nekünk egy közösség vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a SURÁNY közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
SURÁNYI BARÁTOK KÖRE-a sziget nekünk egy közösség vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Talán Vallomás helyett…
Emlékeszem. Nosztalgia, vagy az életem. Azt hiszem nem baj így se, meg úgy se. Egyszer mindkettő elmúlik, és akkor szívem vak ütései örökre elcsendesednek, és többé nem érzem életem lezuhant súlyát.
Néha még eszembe jutnak mindenféle ablakok a világra, néha még nem találom a helyemet, pedig meg lenne a helyem, csak talán rossz helyen keresem, vagy kerestem eddig. aztán rájövök, hogy csak a szépre kell emlékeznem nosztalgiával, vagy a nélkül, már mindegy, hiszen az ilyesfajta emlékezés mindig örömöt jelent nekem...és amikor ezt teszem, akkor valami hatalmas mosoly tölti be a lelkemet. Valami hatalmas ragyogás járja át a szívemet...
Ezt a mosolyt, ezt a ragyogást azoktól kaptam, azoktól kapom, akiket szeretek, akiket szerettem... Néha elgondolkodom, és rájövök, nem is a jelenem számít igazán...a múlt béli tetteim sokkal fontosabbak...
Mert a gyökereim a múltba nyúlnak vissza és a múltamat sosem tagadhatom meg… Azt hiszem már nem szabad gyökereket növeszteni a jövő felé, már nem szabad, mert alkalmatlan vagyok arra... Amikor ezt végig gondolom, rájövök, hogy minden ablak nyitva van e Világra, csak talán én néha nem veszem ezt észre, és minden áron ki akarom nyitni ismét...
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!