<!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} -->

Történelmi gondolataim.

Első rész.

Szín egy bírósági ítélő terem. A vádlottak padján megbilincselten Ádám és Éva, az Első közveszélyes Emberpár, meg a felbúj tásukkal alaposan meggyanúsított ördög Lucifer. A sértettek padján a felperes panaszosok két fehér ruhás Angyal, egymás kezét fogják, és a gyűlöletet szeretően néznek a vádlottakra. Bíró a vádlottak ügyvédjéhez. Öné a szó, Ügyvéd Úr.  Ügyvéd. Tisztelt Bíró Úr, Igen tisztelt esküdt Urak és Úrhölgyek. Igaz ugyan, hogy védenceim megízlelték a Tudás Almafáját, amit Édenkert ország tulajdonosa, aki haszonélvezetbe adta nekik a kertet, amit megtiltott. Ám tegyük fel a kérdést mi volt ennek az oka. Többet szerettek volna tudni mindenről, ha pedig mindenről, akkor a Jó-i-sten dicsőségéről is, pusztán azért, hogy a Jó-i-stent jobban dicsérhessék. No és nem volt-e szép Lucifer, mint a fekete Angyal szándéka is, aki erre bíztatta őket. Hangok a felizgatott hallgatóságból. Hallatlan. Védi azt a veres ördögöt. Védi azokat az almatlantolvajokat. Kötelet nekik, ahogy a Szabadság Szent Költője írta, új divatú nyakravalót. A Szabadság Szent Költője szavainak kiforgatására megfordul a sírjában, ezt csinálja kukoricásföldön eleste óta folyamatosan. A spontán hirtelenséggel keletkező értsd, jó előre bizonyos pártok által szervezett szavalókórus közben ezt harsogja. Aljas, piszkos veres. Már a hóhér keres. I-sten, haza áruló, rúgjon meg a veres ló. Bíró kelletlenül bár, mert tetszik neki a szavalókórus egyik szájaló, csöcsös bögyi kéje. Csendet kérek. Mindennek eljön az ideje. Most Önhöz szólok, Lucifer vádlott. Bíztatta-e a Tudásfa almájának evésbűnére Ádámot és Évát.
Lucifer öntudatosan. Én a Gondolkodásra, a tények és érvek tiszteletére, sőt, ha kellett, a kétkedésre bíztattam őket. Arra számítottam, ha többet tanulnak, egyre többet tudnak, és akkor pár száz évezred után már némi ésszel is rendelkezni fognak. No és az ismeretek hiányának káros voltát sok esemény igazolja. Megemlíthetem például a második világháborúból azt, hogy. Bíró palástja alól kikandikáló, rosszul palástolt bosszúsággal.
Az egészen más ügy. A tiltott almába harapás rettenetes bűnét csak nem akarja olyan jelentéktelen kis vétkekhez hasonlítani, mint amit a Haza érdekében végzett hősi háborús tevékenységük túlbuzgóságában némely derekasan keretes legények a nekik nyújtott keret terhére végeztek. Lucifer oktatólag. No azért, ugye, például az, ami a Donnál és.
Bíró türelmetlenül. Megvonom Öntől a szót. Más ügyeket kíván belekeverni az Eredendő bűn ügyébe. Az utóbbi eredendően maradandó, míg a másik maradandóan átalakítandó, az Új történelemszemlélet polgármódi szembogara szerint. Hangok a hallgatóság soraiból.
Igaza van a bírónak. Máglyára az ördögöt. Tűzbe a könyveivel. Égessük le a baloldalát. Égessük le, még ha magunkat is égetjük vele. A pártverbuvált szavalókórus vadul ordítja Ádám veres, veres Éva, vérük kérjük, na de még ma. Bíró, azt, ki almát lopott, jobb, ha mindjárt akasztatod. Hisztérikusan feljajduló, majd nyávogó hangon siránkozó polgárasszony.
Megennék ezek még az országalmát is, a kettős kereszttel. Telhetetlenek, szégyentelenek.

Második rész.

Hirtelenében váratlan esemény történik. A bírósági terembe kiáltozás hallik be a Profitarcú Szent Piacról. Először alig érthetően, de egykettőre fülbe ordítóan hallani lehet.
Kitört az új világrendszerváltás. Bíró gyorsan érdeket, hangot, szemléletet, eszmét, talárt, dalárt vált. Elnézést kérek, Mélyen tisztelt úrelvtársak, elvtársurak, elvtárshölgyek. Néhány percre ki kell mennem, hogy más emberként bejöhessek. A teremben némi álmélkodás támad, de csak némi, mert Hungaryás fiai, lányai, asszonyai megszokták, amit megszoktak. Az Angyalokból most vádlottak lesznek, két fogházőr vezeti be őket teátrálisan, vezetőszíjas kutyapórázon. Bíró az egyik Angyalhoz, szigorúan. Szóval Ön Angyal. Mikor született.
Angyal megszeppenve. Én ma született fehér báránynak születtem, és még ma is az vagyok, mert, ugyebár, az Idő, bizonyos filozófiai szempontból. Bíró ráförmed.
Ne játsszon az idejükkel, hanem mondja el azt a lángpallosos erőszaktörténetet, de értelmesen. Angyal a másik Angyal nyakába borul, mindketten jobbnak látják elalélni, mert úgy vélik az Isten sem menti meg őket.  Ügyészszólásra emelkedik. Tisztelt bíró elvtárs, tisztelt esküdt elvtársak. Pokoli istentettekkel vádolom ezt a két Angyalt, a Nép e két kíméletlen ellenségét. Kiűzték édenkertországból az Első Emberpárt, Ádámot és Évát, a Tudomány lelkes híveit, erőszakkal, lángpallossal. Gazdájuk, felbújt ójuk, az a fehér felhőlovon bevonulgató, azután kivonulgató Főkormányzóisten is erőszakkal jutott hatalomra egy világban, amelyről hazug módon azt állítja ő teremtette. A nézőtéri hallgatóság soraiban már jól látható külszíni változás takarta el a felszínit, így a felkiáltások is változtak. Guillotine-t azoknak az álszent hófehér nyakaknak. Ide a forradalmi fejtermelőgéppel. Éljen Voltaire. Éljen Robespierre.

Harmadik rész.

Szín új kaméleonkörnyezetköntösben az a nyilazó ősrégi. A finn rokonok le vannak. ha megvannak is. Hungaryásan kaotika, kinyílik a szájak lika. Szent Korona tüzesen tiltakozik, véletlenül Dózsa György fejére tették, Pálfordulás Pál feje helyett. Erdő elmegy pápának, mártír Mező tűnődőn nézi. Ludas Matyi háromszor is megveretik a választáson, de vállat ránt, nem adja fel kalodatulajdonosságát és cégcímeres Döbrögiségét. Országimázszenekar zenél, zenéltető pazarul él. A többi, ha nem él meg, magára vessen keresztet. Kereszt, az lesz, nem kell félni, de az, féljen, akinek nem kell. Pucér Panni meztelen, forint becse messze, lenn. Háromszínű lobogó, kétszínű had mit lop, ó. Sok derék párt Önre tett, és hogy az ország tönkre tett. Szakadék szélén a tönk, vakság reményt tönkre tevén öntő.