<!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} -->

Trianon és annak értelme, mint ahogy Trianonok vannak és le szenek.,

Valamelyik nap hallgatom a rádiót és arról beszéltek milyen is az a Trianon, és az, aki becsületesen gondolkodik, és ismeri a történelmi eseményeket, szereti az igazságot, pillanatig sem tagadhatja meg a Trianon békediktátum volt, a háborúban vesztes országra rákényszerített békéjének, Magyarországra gyakorlott sérelmes, igazságtalan voltát. A történelemben sok-sok békediktátumának egyike. E tárgyilagos megállapításhoz nem kell az, hogy valaki magyar legyen. Ez az igazság mindenki számára, akár magyar, akár román, akár angol, akár francia, vagy akár zsidó, vagy a világ bármely nemzetéhez, népéhez tartozik.
Az is helyeselhető, sőt, jogos talán és fontos kívánalomként jelölendő meg, hogy egy ország lakossága, egy nemzet, egy nép emlékezzen múltjára, tisztelje múltjából azt, ami igazán értékes, használja fel az országának előrehaladásában, tanuljon annak a kudarcaiból, győzelmeiből egyaránt. Vereségeikből, kudarcaikból, veszteségeikből, ha ezeknek okait, körülményeit, tárgyilagos vizsgálatait alá veti és becsületesen értékeli, sokszor legalább annyit tanulhat egy ország, vagy nemzet, mint ahogyan győzelmeiből is tanulhat. A tárgyilagos, becsületes vizsgálat és értékelés felel, meg csupán az úgy mond hazafiság nemes értelemben vett követelményeinek is, mert nem hazafi az, aki nincs tekintettel igazságkeresésében az igazság által valamilyen mértékben érintett más népekre, nemzetekre, közösségekre, azoknak igazságára, illetve igazságrészére.
Trianon ma is megrendítő, számomra is, aki már csak könyvekből ismerhettem meg az országom területi csonkulását, az elcsatolt területekről megindult menekültáradatot, a szomszéd országok magyar kisebbségei által oly sok esetben elszenvedett eseményeket, amelyekért elsősorban ezen országok akkori uralkodó osztályainak, rétegeinek nacionalista uszítása volt a felelős, még akkor is, ha a megtévesztett tömegek felelősségét is világosan kellene látni. Ám ugyanezzel a mértékletességével kell megítélni a magyar nacionalizmust is, nem szabad, hogy egyes csoportok pillanatnyi érdekei miatt valamilyen vonatkozásban szavakkal vagy hallgatással megszépíteni a múltat. Bár nem tagadom, hogy mennyire fájdalmas nekem is Trianon, de le kell szögeznem azt is, hogy utálom a Trianon kérdés hasznosítását, mint árut képviselnek. Ilyesfajta egyoldalú hasznosítása, egy tragédiában jóérzésű ember számára nagyon is visszataszító, és ha ma Magyarországon és talán a nagyvilágban, ha volna elég becsületes és egyúttal bátor ember, nem is volna lehetséges az ilyesfajta üzletelés, de, sajnos, nincsen. Sem Magyarországon, sem talán a nagyvilágban.
Trianon, a hozzá vezető úttal, okokkal, utána pedig a két világháború közötti, korántsem egyértelműen becsületes célokra való bel- és külpolitikai hasznosításával együtt vizsgálandó, értékelendő. Akik e kérdéskört leegyszerűsítik, csak a jogos magyar sérelmet hangoztatják, emelik ki, azok szemben az igazi hazafisággal vagy saját, illetve csoportérdekeiknek megfelelően cselekszenek, vagy pedig alacsony szellemi színvonaluk miatt csak átveszik, papagájozzák a Trianonos nacionalista jelszavakat. Utóbbiak felelőssége ugyan kisebb, mert ők csak megtévesztettek, nem pedig megtévesztők, ám ők sem menthetőek fel teljesen.
A Trianoni kérdés bonyolultságát jelzi, hogy talán egyetlen, szépirodalmi szempontból igazán értékes, fájdalmában is nagy magyar vers sem született az óta róla.
Talán még jó vers is igen kevés. Érdemes volna kicsit ennek is utánanézni, én Juhász Gyulától és Áprily Lajostól olvastam számomra elfogadhatót. Az általam is oly nagyra becsült és szeretett József Attilának, aki olyan gyönyörű verseket írt, mint, A Dunánál, talán egyetlen rossz verse éppen az, amelyik Trianonról szól Nem, nem, soha. A legsilányabb giccsek közé tartozik, de valószínűleg giccsessége is segítette a Trianon utáni időkben népszerűségét tovább vitte. Csak példának írom le ide néhány sorát, illusztárcióként.

"Bömbölve rohanunk majd, mint a tengerár,
Egy csepp vérig küzdünk s áll a magyar határ
Teljes egészében, mint nem is oly régen
És csillagunk ismét tündöklik az égen.

A lobogónk lobog, villámlik a kardunk,
Fut a gaz előlünk - hisz magyarok vagyunk!
Felhatol az égig haragos szózatunk:
Hazánkat akarjuk! vagy érte meghalunk.

Nem lész kisebb Hazánk, nem, egy arasszal sem,
Úgy fogsz tündökölni, mint régen, fényesen!
Magyar rónán, hegyen egy kiáltás zúg át:
Nem engedjük soha! soha Árpád honát!"

Trianon emlékének őrzése fontos, de nem kevésbé fontosabb meglátni azt is, hogy milyen kérdésekre követel választ ez a fájó emlék. Választ követel, például arra, hogy kik és mire használják fel Trianon ügyét a két világháború között és az alatt és utána. Választ arra, hogy a két világháború között jelen lévő nyomorért, amely nagy tömegeket érintett, csak Trianon volt-e a felelős, vagy az volt e felelős elsősorban, akik azt elő idézték. Nem jött, illetve folytatódott-e Trianon után, a csonka országban az a lelki Trianon, amely magyarokat oly annyira elkülönített, üldözötté, megalázottá, és állított szembe egymással az akkori társadalmi rendszerben magyart és magyart.
Hiába van ott kényszerűségből a mai tankönyvekben minderről is egy s más, Ha úgy van ott, hogy nem kerül át fejekbe, a szívekbe az igazság a múltról, a tárgyilagos, átérezhető valóságának érzete.
Ebben az ostobán megosztott országban, belső emigrációból látott a mai, lelki Trianont is, amelyről, tudom, hiába ír most becsületes tollforgató, pedig e lelki Trianon megszüntetésével ami, persze, egyelőre irreális vágyálom a régi Nagy-Magyarországnál sokkal szebb, élhetőbb lehetne a mai Magyarország.