<!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} -->

Tudatlan ezen a világ, tudatlan-e országban..

Egyet mondok, de kettő ugyan nem lesz belőle, de okos tanács talán igen, amikor a világ, meg az ország, illetve közös gyermekük, az ország világ tudatlant játszik valamiben, akkor azt gondolom bölcs ember, aki megteheti, mert hát a jó-Is-ten nem verte meg igazságszeretettel, jobban teszi, ha meghagy rosszul eljátszott tudatlanságában világot is, országot is, meg ország világot is. Hát itt van például az a nagy világválságnak mondott válság, ami a bankos bácsiktól indult el világot meghódító útjára, a hír szerint az amerókai bankos bácsiktól. Szegény amerókai bankos bácsik, bár rengeteg csillagászati összegekkel megfizetett szakértőszolgájuk is van, más egyebek mellett, melyeket most nem kívánok részletezni, mégis tudatlanabbak, mint egy szegény Hungaryásan hotel hóttsághoz közel álló becsületes portása. Ők dehogy gondolhattak arra, amire egy öreg, pénzügyekben tapasztalt hotelportás gondolna, egy ingatlanra nem célszerű több kölcsönt adni annál, mint amennyit az ingatlan ér, de inkább még valamivel kevesebbet, mert fontos ugyan a profit, de a túl mohó később vághat majd szenvedő pofát, vagyis el kell játszania a szenvedő szegény tudatlan világszínpadi szerepét, a jól megszokott darabban. Ha valaki ugyanis annyi kölcsönt ad valakinek, ami több mint a kölcsön fedezete, akkor csak mérsékelten számíthat arra, hogy a fedezet lenyúlása után még minden esetben tovább rázhatja át saját markába a kölcsönt felvevő zsebéből a dollárokat, vagy más nevű pénzféleségeket.  Nocsak, hát ilyen tudatlanok volnátok, amerókai bankos bácsik. Ha netalántán bölcs volnék, de igazságszeretet nélkül, akkor rábólintanék igen. Az igazságszeretet azonban tönkreteszi a bölcsességet. A csőd felé menegető vagy azt színlelő bankokat, bárkinek tulajdonai is, ha megfelelő számban vannak, az állam kisegíteni, finanszírozni szokta közpénzekből, vagyis mindenki adójából, pénzéből, azokéból is, akik esetleg különc módon nem rendelkeznek bankszámlával, és minden pénzüket otthon tartják egy szalmazsákban, legalábbis addig, amíg valaki nem kutat benne távollétükben, széna-e vagy szalma. Az állam tehát mindenki pénzéből kipótolja a tudatlan bankos bácsikák bankjának veszteségét, még akkor is, ha esetleg maga az állam is az összeomlás szélén áll.
Erre az annyira számító bankos bácsik nem számítottak, nagy tudatlanságukban és a végtelenséggel versenyző becsületességükben. Ám nem csupán a világ és ország bankok vezérigazgató bácsikai ilyen tudatlanok, illetve játsszák a tudatlant, szánalmat, tapsot, és főleg pénzt koldulón, hanem Világszövetségük, az IMF-nek az angol kezdőbetűk mögötti szavakat Hungaryásan vagy is nyelvre átfordítva, Idétlenkém.  Mi a Frászt kérsz. szintén ludas, mivel a fentebb említett világfontos ügyekben, a megfontolások előtt ő sem egy tapasztalt Hungaryásan hotelportást kérdez meg, hanem saját pénzügyi világszakértőit, akiknek tudatlansága. A tudatlanság, persze, ragadós, a megjátszott tudatlanság pedig még annál is inkább. Itt van például napjaink egyik hasznos káros Hungaryan baja a svájci devizában felvett hiteleknél megnőtt a svájci deviza árfolyama, tehát megnőtt a kölcsönök után forintban fizetendő összeg is, igen tetemesen. Ez hasznosnak annyiban hasznos csak, hogy folyamatosan ingyen médiatémát ad a televíziósos híradósoknak, meg a sajtónak. Nos, az egymást váltó kormányok, politizáló pártok szakemberei, köz és magángazdászok, meg még sorolni lehetne, hogy más kiféle miféle szakemberek közül senki sem tudta, sejtette, gyanította, hogy a svájci devizából Hungaryan forintbaj is lehet a hitelt felvevőknél.
No és a fentebb említettek közül senki sem tudta, sejtette, gyanította, hogy a bajért majd mindenkinek meg kell fizetnie, az egész lakosságnak, még azoknak is, akik nem vettek fel kölcsönt. Talán hihető-e ez a nagy tudatlanság. Aki bölcs, és nem verte meg a jó-Is-ten igazságszeretettel, az higgye. Jobb hinni, mint megijedni. Lehet, hogy kissé kitekertem a mondás nyakát, de így jobban védi a nyakat, persze, fontos a hit tárgya is. A tudatlanság egyébként e szép piacos világos demokráciában a legtöbb területen általában önhasznos, sőt, egyre inkább megkövetelt követelmény, igaz, rendkívül nagy közkára is kimutatható volna, ha kimutatnák, és kimutatás helyett nem mutogatnának ezt meg azt azoknak, akik. Egy ismerősöm cikket írt, amiben többek között rámutat a hitelt felvenni szándékozókat a pénzintézeteknek kötelezően előírt módon kellene felvilágosítaniuk a hitel hátrányairól, a vele járó kötelezettségekről is. Rövid cikkét, javaslatát a Hungaryan lapok nemhogy közölni nem voltak hajlandóak, de, a kérés ellenére, az elküldött kézirat átvételét sem igazolták vissza, úgy tettek. Mintha nem is kapták volna meg. Néhány nappal ezelőtt egy közkedvelt televíziós riportműsor vezetője viszont még mindig ott tartott, hogy a szerződések aláírásakor figyelni kell az apró betűre. Gondolkozzunk el ezen, kedves Barátaim. Becsületesen járt-e el az a bank vagy bármilyen más pénzügyi vagy kereskedelmi intézmény, amelyik mindeddig az ügyfél számára lényeges kötelezettségeket apró betűkkel nyomtatta az űrlapokra. Jó, jó, tudom, a gondolkodás csak árthat Barátaim ebben a világban, ebben a kis Hungaryásban, vissza is vonom rögtön, ne gondolkozzatok. Ne gondolkozzatok saját önhasznukra, vagy gondolkozzanak, de a saját felelősségükre.  Én, sajnos, nem tudok nem gondolkozni, már csak ilyen kihalófélben levő értelmetlen értelmiségi vagyok. Üdvözlettel kis világunkból.