<!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} -->

Vajon megeszi-e a tyúkot a róka, a Kárommáromi szigeten.

Ne nevessetek ki. Ti tudjátok a választ, de Kárommáromban, ebben a kis tengeri szigetországban, nem tudták. Nyúl ugyan szaladgált náluk erdőn, mezőn, réten, de rókát még sohasem láttak.
Egyszer elsüllyedt azonban egy ócska kis hajócska Kárommáromi sziklás partjainál. A tengerészeket, sajnos, nem sikerült kimenteni a haragos vízből. A hajóról viszont partra úszott egy róka. Nem tudni, hogy és miként került a vén tengeri bárkára, de egyszer csak ott volt a szigeten, csuromvizesen. A napocska szárítgatta, a szigetlakók kérdezgették.
Ki vagy te, mi is vagy te. Nem vagy éhes-e. Mit hozzunk neked enni. Ravasz volt a róka. Hát így válaszolt. Nevem Vereslaki Jámbor Alajoska. Nagyon örülök, hogy így törődtök velem, de ne fárasszátok magatok, kedveskéim. Meglapulok a lapulevelek mellett, azokat eszegetem. Igaz, kedvencem a sárgarépa, saláta, káposzta, karalábé, de világért sem enném el előletek ezeket a pompás csemegéket. Hazasiettek a szigetlakók, és máris hozták Alajoska róka komának az állítólagos csemegéit. Sárgarépát, salátát, káposztát, karalábét. A lompos farkú olyan sóvárgó pillantásokat vetett e zöldségekre, mintha csak az illem tartaná vissza attól, hogy a szigetlakók jelenlétében befalja. Amikor bámulói tapintatosan magára hagyták, az erdőszélen, kupacba rakta a nyúlcsábító csemegéket, és elrejtőzött. Észrevették a nyulak a kupacot, elcsábultak. Előbb elcsábultak, később meg ámultak, mert eléjük lépett a veres bundás Alajoska. Még sohasem láttak rókát, így nem futottak el. Kicsit megszeppentek egy kicsit, ennek a veres bundásnak dézsmálták volna meg az ebédjét. Furdalni kezdte őket a lelkiismeret, Alajoska róka koma nyájas szavai azonban megnyugtatták a tapsifüles társaságot. Tisztelt Nagyon Szép fülű és Csinosan Gombfarkú Asszonyságok, Uraságok. Ezeket a finomságokat Ugrombugrom király küldte nektek. Én az ő főszertartásmestere vagyok. Amelyiketek elsőnek végez a falatozással, abban a nagy megtiszteltetésben részesül, hogy velem jöhet megköszönni az ajándékot Ugrombugrom királyhoz. Nos, e király bölcs király, répával telt ott a tál. Gyorsan befaltak a nyulak mindent. Egy kövér nyuszinak jutott a páratlan lehetőség, hogy a Alajoska róka kíséretében meglátogathatja a nagylelkű Ugrombugrom királyt. Ez a nyuszi nem is tért vissza a király udvarából. Úgy látszik nagyon megszerették ott, haza sem engedték többé. A róka elégedetten simogatta saját nagyra becsült pocakját. Később időnként ellátogatott a közeli falvakba, egy, egy tyúkot nagy titokban kiszabadított a ketrecéből, majd átszabadított a bendőjébe, ne unatkozzon ott a nyuszimuszi húsa egymagában. Így ment ez aztán időről, időre. Sőt. Talán így ment volna a világ végezetéig, ha nem lett volna Kárommáromban tudós Akadémia, ahol ott székel az agy, és amelyik időnként összegyűjti a tudósokat, elvitáztatja, elkapatja, hajba kapatja őket. Ilyenkor a gombóccal teli tálak mellett sok minden terítékre került, ezúttal oda került a kérdés is mit eszik Alajoska róka. A vitázgattak ide meg oda hintapalintázgatak kis és nagyszamaragaságosakat. Encebence Kemence Pál, a főállattudós, megmakacsolta magát, de sehogy sem akarta tényként elfogadni, hogy a szigetre eljutott Alajoska róka csak zöldségfélékkel táplálkozik. Úgy vélte, hogy egy-egy gyanús tyúkeltűnéses eset is kapcsolatba hozható a jövevénnyel. No és ami a fő, ha tudós Csicsicsacsi Henceghegyi Henrik, az ő fő ellenlábasa, rókaügyben zöldségpárti, akkor ő már csak azért sem az. Az ilyen ellenlábas fő legjobb, ha megszégyenülten, lábastul a fazékban fő. Nagy vita kerekedett, amelynek keretében és hevében kis és nagyszamaragságosi Encebence Kemence Pált még szilvás gombóccal is megdobálták. Ezzel nem volt elégedett, mert a túrógombócot jobban szerette. No de mást is hozott a vita, mint repülő gombócokat. Összesúgtak búgtak a tudósok, és maguk elé rendelték Alajoska rókát. Közölték vele szép házikót kap, piros cseréptetővel, kerttel, csinosan fűzöldre festett fakerítéssel, meg tyúkokkal teli tyúkóllal. Lesz, persze, ott kakas is, de még milyen gyönyörű kukurikús hangú. Somolyogtak orruk alatt a tudomány agyafúrt szolgái, no, most majd meglátjuk. Ha megeszi a tyúkokat a róka, akkor máris kibújt a kis zöldséges hazugból az igazság, mint szög a zsákból, vagy is répa.
Titokban figyelgették Alajoska rókát. Azt hitték, hogy ezt feltűnés nélkül.
A ravasz versbundásnak azonban jó szeme volt. Mielőtt reggelente elment volna hazulról, gondosan megetette a tyúkokat, megsimogatta tollruhájuk, olykor még meg is csókolta őket. Estefelé meg altatódalokat énekelgetett nekik. Nem volt híjuk még egy hónap múltán sem.
A főállattudós, kis és nagyszamaragos Encebence Kemence Pál, azonban továbbra is makacsul állította, hogy a róka tyúkbeli ártatlansága mindezek ellenére sem bizonyított.. A falvakból itt is, ott is nyoma vész időnként egy-egy tyúkocskának, kakasának is.
Nagy vita keveredett meg kavarodott. Ennek hevében társai újra megdobálták őt. Némi vigaszul szolgált neki, hogy ezúttal túrógombóccal. Nos, ez a túrógombócos kis és nagyszamaragságosi Encebence Kemence Pál végül elérte, hogy a tudós tanács ismét maga elé idéztette Alajoska rókát és, mint tanút, Apakapa Fia Mártont is. Ez utóbbi mennydörgő hangon adta elő, hogy saját két szemével látta amint éppen az ő tyúkját viszi Alajoska róka. Utána is vágott egy kapát, de az ügyetlen kapa a róka mellé esett, és a macskájukat sántította le. Különben, nézzék csak a tudós urak még most is ott billeg egy tyúktoll Alajoska róka bajuszán és nem pedig tejfel.. Tyúkevő szörnyeteg ez a lompos farkú veres Alajoska.
No, te Alajoska róka, ebből a nehéz helyzetből vágd ki magad, ha tudod.
Alajoska veres bundás nem mutatott félelmet. Tisztelete jeléül földig hajolt a tudós gyülekezet előtt. Pokol mélyen és onnan ég magasan túl, tisztelt Főtudós Uraim. Ne botránkozzanak meg az előttem szóló szegény földtúró atyánkfia jámbor tudatlanságán. Mit láthatott ő kókuszpálinkától fűtötten mivel nem tagadhatja meg, hogy azt iszogatott előzőleg a pálmalevelekkel fedett kocsmában, olyat, amit jó szándékú, de túlságosan egyszerű eszével nem tudott önmagának sem megmagyarázni. Azt látta, hogy én egyik tyúkját viszem a szájamban. Igen, így volt, de látta-e az igazi igazságot. Meglátta-e, hogy én éppen tőle mentettem meg azt a szegény tyúkot, amelyik elpanaszolta nekem gazdája életveszélyesen megfenyegette. Mivel fenyegette. Azzal, hogy, ha nem tojik több tojást, naponta egy helyett kettőt-hármat, akkor tyúklevest vagy paprikás csirkét csinál belőle. Kérdem én Apakapa Fia Márton, ez a kókuszpálinkaszerető, tojik-e, vagy tojt-e tojást valaha is. Ugye, nem. Mégis így követelődzik. No és a tyúktoll a bajuszomon. Ott illeg meg billeg, de miért is billeg. Hát azért, mert úgy szeretem a tyúkokat, hogy időnként meg is csókolom őket. Így került oda az a toll, a szeretet jelképeként a bajszomra. Nem kis vita kerekedett a tudós Akadémiai nagytermében. A vita hevében csak úgy repkedtek ide-oda a szilvás meg a túrógombócok. Apakapa Fia Márton összegyűjtött egy szakajtóra valót, és kisompolygott az ajtón. Alajoska róka sem várta meg a vita végét, mert felébredt, gágogni kezdett szívében, gyomrában a szunyókáló libaszerelem. Kárommáromi tudós Akadémiája szerint máig sem eldöntött kérdés, vajon megeszi-e a róka a tyúkot, vagy mégsem. A kevésbé tudós köznép viszont másképpen vélekedik, már régen eldöntötte, hogy Alajoska veres bundásnak semmi keresnivalója sincsen a baromfi ólak körül. Örök rejtély miképpen dönthették ezt el a tudományban jártas járatlan emberkék csetepaték, száj és hajtépések, gombócdobálások nélkül. No, nem is érnek az ilyen elsietett döntések, mint a Kárommáromi Akadémia múltkori határozatában határozottan leszögezte, ráadásul arany szögekkel, a tudomány szempontjából semmit, mert az eszes agyban mindig ott van a vagy, mindaddig, amíg vitázgatni lehet bármi lehetőről vagy lehetetlenről is. Itt a vége fuss el véle.