Talán Vallomás helyett…

Emlékeszem. Nosztalgia, vagy az életem. Azt hiszem nem baj így se, meg úgy se. Egyszer mindkettő elmúlik, és akkor szívem vak ütései örökre elcsendesednek, és többé nem érzem életem lezuhant súlyát.

Néha még eszembe jutnak mindenféle ablakok a világra, néha még nem találom a helyemet, pedig meg lenne a helyem, csak talán rossz helyen keresem, vagy kerestem eddig. aztán rájövök, hogy csak a szépre kell emlékeznem nosztalgiával, vagy a nélkül, már mindegy, hiszen az ilyesfajta emlékezés mindig örömöt jelent nekem...és amikor ezt teszem, akkor valami hatalmas mosoly tölti be a lelkemet.

Törpeföldi esküvő, mesejáték két felvonásban.

A mesejáték óvodások és kisiskolások részére készült.
A szereplők lehetnek gyermekek, felnőttek, illetve különböző életkorú gyermekek és felnőttek együtt is.  Előadás csak a saját szerzői engedélyemmel adható elő és tanácsaim kíséretével..

Első felvonás.

Színpadon, fák, bokrok, gombák, virágok, a távolban egy hegy, a színpad közepén hatalmas aranyszínű tojás egyik oldala látszik csak ki a bokrok közül.

ugy fogom meg fogalmazni mint egy Holcaust sorozatomat...

Talán három szélforgó üzenetem.

Idézet.
The Auschwitz Album.The Story of a Transzport V-2
Szemeimmel követtem távolodó anyámat, amint kézen fogva viszi a kis Valentint és maga elé tereli az ikreket, nehogy elveszítse őket a sokaságban. Hogyan is gondolhattam volna, hogy tekintetemmel utolsó útjukra követem őket.

Idézetem.
Asher Cohen: SOÁ című könyvéből…A túlélők, amikor ismét cselekvőképessé váltak, először is megpróbálták családjuk eltűnt tagjait újra megtalálni.

Beszélgetésem egy jobboldali emberel, vagy inkább csak gondolatok.

A címben nem a jobboldali emberről akarok, szól, mint típusról, csak úgy általában, valami fellelhet altípusairól, ilyen témának akár vázlatos kifejtése is hosszabb eszmefuttatást igényelne. Egy konkrét jobboldali emberről szeretnék gondolatsort fűzni. Ez a jobboldali ember önmagát nevezte így, anélkül, hogy tudakoltam volna tőle a politikai hovatartozását, ez utóbbit sohasem szoktam meg kérdezni..

Halottak napja van..

Nem gyújtok nyurga gyertyát, félénk mécsest

Emléketekre, hiszem, hogy még éltek

Kilengő árnyakban, szétszóródott porotokban,

Azt gondolom, itt lesztek majd, feltámadottamban.

Enyém most csak hit, fényfolt, ingó árnya.

Ellentétében hitek feltámadásnak.

Kőre ülök le temető időben,

Szétrombolt testekben voltát álmú kikötőkben,

És halottaimra gondolok, kik kérték

Küzdőn, hogy velük lehessek..